Month: November 2006

Vater unser

November 1, 2006
valeblog
0 Comment

Ich habe heute noch einmal das E Nomine Lied Vater Unser gehört. Darum werde ich jetzt das Text des Gebets hier beschreiben, in Deutsch. Ich habe eine Webseite gefunden wo Mann kann es in über 1300 Sprachen lesen. Hier ist es:

Vater Unser im Himmel,
Geheiligt werde Dein Name,
Dein Reich komme.
Dein Wille geschehe,
Wie im Himmel, so auf Erden.
Unser tägliches Brot gib uns heute,
Und vergib uns unsere Schuld,
Wie auch wir vergeben unseren Schuldigern.
Und führe uns nicht in Versuchung,
Sondern erlöse uns von dem Bösen.
Denn Dein ist das Reich und die Kraft
und die Herrlichkeit, in Ewigkeit.

Amen.

Es ist sehr interessant dieses Gebet in so viel Sprache lesen… und einige auch lernen.

Sort

November 1, 2006
valeblog
0 Comment

I think i should sort my instant messenger contact list. I didn’t write MSN because i have contacts from other networks too. That’s the good in Trillian, i can have all my online identities in one. Also, that meta contact thing is really useful too…

I have my contacts in two groups: Anytime and Maybe. So there are people who are always good to talk with, never annoying, always understanding and such. They are my friends. There are only 10 of them.

The other group is those who are sometimes sane or entertaining, fun to talk with, but sometimes annoying, disturbing and not understanding at all. Or maybe we simply don’t have any common things to talk about. There is 80 of them.

Compared to others, i have pretty few contacts, and must say, of the Maybe group i have hardly talked to half of them only once… That’s why i say i should sort those i never speak to or always annoy me out…

Wilde

November 1, 2006
valeblog
0 Comment

Ma befejeztem azt az Oscar Wilde kötetet, amiben többek között a Dorian Gray arcképe is volt. Pontosabban van.

A történetekről. Volt belőlük néhány: Dorian Gray arcképe, A boldog herceg, A canterville-i kísértet, Arthur Saville bűne, Az önzetlen barát, Az önző óriás, A halász és a lelke. Ha minden igaz, ennyi volt benne, bocs, ha kihagytam volna akár csak egyet is…

Sorban megyek akkor ezeken. A Dorian Gray arcképe Wilde egyetlen regénye. Nagyon egyedi és eredeti, rengeteg mély gondolattal és különleges életfilozófiákkal, nomeg azzal a balszerencsés csodával, ami a főhős Doriannal és az ő szépséges arcképével megesik. Ha valaki nagyon határozatlan még, csak óvatosan olvassa, mert lehet, olyan mérgező könyv lesz ez neki, mint Doriannak a középkor hírhedt embereinek almanachja. Nagyon sok különös és rémítő eszme győzködi igazáról a szereplőket és az olvasót, különösen Lord Henry szájából. Csak óvatosan, nekünk nincs senki, aki helyettünk viselje a lelkiismeretünket!

A Dorian Gray teszi ki a könyv felét, a másik felén osztozkodik a többi történet – ergo ezek sokkal rövidebbek. A canterville-i kísérteten kívül mindegyiknek nagyon mély mondanivalója van, amolyan tanmesék, ami nem is csoda, hiszen többségüket a fiainak írta Wilde. A canterville-i kísértet sokkal komikusabb, de ugyanakkor tragikus is (mint minden komédia), és megvan benne minden erkölcsi tanulság, de mégis sokkal kevésbé szembeötlő, mint a többi történetnél.

“A többi történetben” az emberi bűnöket és hibákat, az erkölcstelenséget és a gonoszságot, az önzést és az álszentséget mutatja be ijesztően valóságosan és félreérthetetlenül, legyen a főhős egy érzéktelen pézsmapatkány vagy egy önző óriás.

Nekem nagyon tetszettek, bár néhol (különösen a Dorian Gray-ben) elég nehezen emészthetően, töményen robbannak a nagy tanulságok, a kemény eszmék.

10/10