A mai napra egy fix programom van: ez pedig felkészülés a holnapi érvelési esszédolgozatra. Ennek lényege, hogy hosszan kell egy állítás mellett vagy ellen érvelni. Szerencsére négy közül választhatunk, úgyhogy annyira nem húzós, pláne, hogy csak egy van olyan, amihez hozzá sem tudnék szólni és egyet már meg kellett írni korábban, így mára a szórakozást a “Petőfi költészete népies” és “Madách a Tragédia szerkezetében a tézis-antitézis elvét alkalmazza” címekkel kapcsolatos érvek és ellenérvek, valamint egyéb tudnivalók gyűjtése, és az “Arany balladái megfelelnek a műfaj követelményeinek” állítás köré épülő korábbi fogalmazványom ismételt átolvasása és lehetőség szerinti memorizálása. Ez is barokkos egy mondat lett, nemdebár?

Emlékeztet egy kicsit arra, amit ma produkáltam angolon: “this question is of that kind, about which Umberto Eco said in the afterword of The name of the rose, that it’s so silly that it could only be used in GCSE exams”, ami nagyjából úgy fordítható, hogy “ez a kérdés az a fajta, amiről Umberto Eco azt írja A rózsa neve utószavában, hogy olyan lehetetlen, hogy csak érettségiben lehet feltenni”. Egészségetekre.

Ja és a tegnapi kis haiku-szerzeményem magyar fordítását is közlöm akkor már, ha irodalomról van szó. Ezzel kapcsolatban azt említeném, hogy ez az első versem, amit úgy-ahogy sikerült átültetnem japánra, bár még nem elég a szókincsem ahhoz, hogy igazán szépen tudjam megvalósítani – mert hát milyen már az, hogy szótárból írok verset? (Ez ugye a japán verzióra vonatkozik; a magyart röptében költöttem)

Az éji csöndbe
Hófehér fény sikolt
Hullócsillag volt

Mostantól ez is megjelenhet a bal oldali “Better” panelen.