Már én egyszer írtam erről a témáról, csak sajnos az a bejegyzés már nem volt benne a mentésben – nomeg az a könyvről szólt, ez meg arról a filmről fog, ami a könyv alapján készült.
Az alapszituáció nem túl bonyolult: adva van a rendőrállammá / diktatúrává változott Japán (Nagy Kelet-Ázsiai Köztársaság, 大東亜共和国 dai tōa kyōwakoku), ahol a fiatalság és az egész társadalom hihetetlen mértékben elvadult és megőrült. Az ifjú lázadó nemzedék megfékezésére és az egymás iránti bizalom (nehéz e nélkül forradalmat kirobbantani) kiirtására a társadalomból kitalálták a Battle Royale (バトル・ロワイアル battoru rowaiaru) programot, aminek lényege nekünk: minden évben kiválasztanak véletlenszerűen iskolai osztályokat, akiket külön, elszigetelt csatamezőkre zárnak, ahol a gyerekeknek nemes egszerűséggel le kell mészárolniuk egymást. A győztes persze nem marad jutalmazatlanul: túléli a csatát, kap valamennyi pénzt a megrázkódtatásért, áthelyezik egy másik suliba és nem beszélhet az eseményekről.
A történet egy ilyen “kiválasztott” osztály szenvedéseit írja le. Őket éppenséggel egy kiűrített szigetre száműzik, de a regényből kiderül, hogy más osztályokat elhagyott bányatelepekre, elkerített hegyekre zárnak el. A főszereplők ugyanazok a filmben, mint a könyvben: Shūya (七原秋也 Nanahara Shūya), a főlegény, aki, mint kiderül, minden lány kedvence és ahogy elvárható, nemeslelkű, minden osztálytársát mélyen gyászolja és nem akar belefolyni az öldöklésbe; Noriko (中川典子 Nakagawa Noriko), a lány, akit meg kell védeni és meg kell menteni, akit a filmben utálnak, pedig nem is, és aki természetesen bele van zúgva Shūyába; és Kawada (川田章吾 Kawada Shōgo), a veterán, aki – mint később kiderül – már túlélt egy részvételt a Programban, és nagyon jártas mindenben, ami csak kellhet a túléléshez, mert az apja sokmindenre megtanította (nyilván a rendszer ellen).
Meg kell egy főgonosz is, akinek a szerepét a kedves, derűs és barátságos Kiriyama (桐山和雄 Kiriyama Kazuo), aki valójában egyik fent említett tulajdonságot sem tudja magáénak vallani, egyszerűen azért, mert nincsenek érzelmei egy fiatalkori autóbalesete miatt, amiben agysérülést szenvedett. Mivel nincsenek érzelmei, úgy dönti el, hogy beszáll-e a gyilkolászásba, hogy feldob egy érmét: ha fej, fellázad és szabotálja a programot, ha írás pedig beszáll a játékba. Mondanom se kell, sok (legalább tíz) osztálytársának nagy bánatára írás lett…
Ebben a filmben sok a vér, sok az akció, és a regényhez hasonlóan sok benne a lélektan is, bár itt talán nem oldották meg ezt olyan ügyesen. Két órányi igazán egyedi hangulatú szórakozás, ha valakinek van gyomra hozzá, és már olvasta a regényt (ez nagyon ajánlott) ne hagyja ki. Érdekesség, hogy a regénnyel ellentétben a filmnek készült folytatása.