A tegnap este… na az elég brutális volt. Megtanulhatnám már, hogy én ugyan bármit meg tudok inni, viszont a Hubertus az meggyilkol. Megmagyarázni nem tudnám, de ennél sokkal brutálisabb (mattabb) bulik után sem voltam olyan másnapos, mint most, pedig “csak” két “hubi” csúszott le.

Ilyenkor az lenne a szokásos, hogy össze-vissza fogadkozik a szenvedő, hogy mennyire soha többet semmit semmi körülmények között, viszont az ilyeneket nem az én asztalom se fogadni se megtartani. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy senki ne próbáljon meg hubival itatni, mert az arcába öntöm. És szerintem azért rohadtul tudja az csípni a szemet…

És még egy kis ide tartozó dalszöveg (bár eredetileg a NOFX Go to work wasted című remekére gondoltam (“i’m overhung, overslept…” kezdetű dal), legyen inkább a címben szereplő Akela):

Akárki akármit mond,
én szerettem az iskolát:
Rámsózták a suli előtt
a kábszeres cukorkát

Szombaton van az esküvő,
vasárnap meg a nászút
Hétfőn, kedden jön a gyerek
szerdán pedig elválunk

Ha a Duna holnaptól majd
balra kanyarodik el
Honvágy lesz a hónom alatt,
s úgy érzem, hogy sírni kell

Most a Béke-Nobel-Díjas
kap majd agyvérzést
mert a nyulak gyilkolnak
a kelkáposztáért

Minden porcikám fáj
Nagyon büdös a szám
Nem ismer meg anyám
A gyomrom fittyet hány

Ma van a másnap

Akela – Ma van a másnap