Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és csak teljesen véletlenszerűen találtam el a neved. Bocs. Éppen a gépem előtt ülök, és meggyes pitét majszolok. Hidd el, nagyon finom – anyukám sütötte, úgyhogy másmilyen nem is lehet. És csak hogy ne unatkozz, ha már egyszer idetaláltál, hát elmesélek egy kis történetet, ami ma esett meg a világban, és csak azért akadt meg rajta a szemem, mert már kepesztek a jogosítványomért.

A városunkban van egy igencsak összetett, nagyon furcsa kereszteződés, ahol az egyik út meredeken tart felfelé egy hegyre. Ezen az úton a kereszteződésbe két sávról lehet behajtani, a másik irányba (a hegyre fel) viszont csak egy sáv van. A vicces az volt, hogy egy hölgy (akit valójában inkább szalonképesnek nem minősülő jelzőkkel tudnék illetni, látva viselkedését) egy kis mellékutcából, teljesen váratlanul kirobbant a kocsijával és berobogott a hegyről lefelé folyó forgalomba, ráadásul egy sávon szabálytalanul átvágva. A vicces az volt, hogy egy hasonló korosztályú másik hölgy elé vágott be, aki természetesen satufékkel volt kénytelen megállni. Pechére azonban pirosat kapott. Igencsak szórakoztató volt látni és főként hallani ennek a két hölgynek a “társalgását”, ahogy a hibás kilétéről vitáznak. Én a pápa helyében már rendezném a könyörgő misét az ilyen véglények lelki békéjéért.

Sajnálom, hogy ilyen unalmas meséléssel rabolom az idődet, de mivel ezzel ki is fogytam az írnivalóból, ráadásul még a meggyes pitét is befaltam az utolsó morzsáig, be is fejezném ezt az irományt.

Minden jót és további kellemes netezést!

Megj. ez a bejegyzés teljes egészében a képzeletem szüleménye (vagy nem). Minden egybeesés valós eseményekkel, személyekkel vagy helyszínekkel a véletlen műve (vagy nem).