Mostanában sok minden másról már nem tudok írni, sajnálom… nem sok változatosság volt ebben a júniusban nekem, fele annyit sem sikerült alakítanom, mint amennyit elvártam magamtól, mostantól viszont tudatosan oda fogok figyelni és akkor jobb lesz. Nem talán, biztos.

De azért már ha nekifogtam, írok nektek a mai napomról (ismét), amit igencsak a jogsi megszerzéséhez szükséges oktatás körül forgott (ismét), egy cseppet keresztülhúzva ezzel a számításaimat (ismét). Hajnali tizenegykor (vicc, az már nekem se hajnal) mentem rutinra, és ma már volt olyan dolog, amit nem sikerült elsőre megcsinálnom (indulás, kettes, gyorsul, fékez, megáll, tolat – ilyen sorrendben, gyorsan; ezt még azért kell gyakorolni). Legközelebb szombaton lesz óra, bár úgy tervezem, hogy még péntekre is megpróbálok bepasszintani egyet.

Ez eddig még nem lett volna baj, de délután négytől meg egészségügyi, vagy ha úgy tetszik elsősegély tanfolyam. Első probléma, hogy eltévesztettem, hogy mikorra kellett menni, úgyhogy háromkor az iskolavezető értetlenül nézett rám, hogy mi van. Abban az egy órában hazajönni már nem akartam, úgyhogy leültem egy padra a parkban és megterveztem egy vicces szövegátalakító függvényt, majd ha megírtam gépen is, megmutatom. Tényleg vicces. Különben a tanfolyam maga nagyon érdekes volt, jó fej ember tartja, sok mindent tanultam, de azért ettől még nem megyek kapásból hivatásos elsősegélynyújtónak, mint néhány barátom. A második meglepetés (ugye az első volt a négy órai kezdés), hogy nyolcig tartott. Hoppá. Na se baj, éjfélre így már akár ágyba is fogok kerülni…