Az emberek többsége valamiért viszolyog a hosszabb, szóval a tíz percnél hosszabb zenéktől. Mint gondolom ez kezd lassan kiderülni, én nem tartozom ezek közé: egy hete csak olyan számokat hallgatok, amik megütik a “bűvös” tíz perces határt. Ugyanis azok a dalok, amik ilyen hosszúak, azok ezzel együtt úgy is vannak megírva, hogy abban a tíz percben lehetőleg ne aludjál el. Persze ez alól is vannak kivételek, de szerencsére azok kisebbségbe szorulnak (legfeljebb ha három ilyen van most a lejátszási listámban). Ha lenne már podkeszt, akkor biz’ Isten küldenék nektek egy ilyet, de mivel még mindig nem csináltam meg, úgyhogy nem. C’est la vie.