Mostanában azt veszem észre magamon, hogy egyre többször álmodok. Ez pedig nyilván jó, mert valahogy az álomlátás az én szememben jó dolog. Még akkor is, ha adott esetben rémálom, bár talán akkor nem olyan élvezetes végigélni. Mondjuk akkor meg jó érzés az, amikor egyszer csak tudatosan felébredek, mert rájövök, hogy álmodok. A jó álmokban pedig ugye élvezet ott maradni. Ma reggel, miután felébredtem, még visszaaludtam egy fél órára. Egy kicsit viszont valamitől megfordult a gyomrom egyszer. Ez álmomban úgy jelentkezett, hogy egyszer csak a városunk egy parkosabb részében álltam, és egy nagy fehér macska beleakaszkodik – talán bele is harap? – a jobb karomba. Aztán felrohan egy fára, és amikor nekem nagyjából mellmagasságban van, mint a puskagolyó elugrik a fáról, és a fejemnek vágódik. Erre felébredtem persze. Nagyon durva élmény volt. Ahogy Kyon mondja az utolsó Suzumiya-részben: “Freud would have a field day with this!” (フロイド先生も爆笑だとぜ。 Freud-sensei mo bakushou da to ze. – szó szerint: Ezen még Dr. Freud is betegre röhögné magát)