Reggel, pontosabban inkább valamikor nagyon hajnalban egyszer fel kellett kelnem, hogy becsukjam az ablakom, ugyanis a Sportcsarnok építkezésének “őrzésére” egy meglehetősen instabil idegzetű kutyát igazoltattak, aki esténként hajlamos ugatni, reggelente (is sajnos, de még) sírni szokott, azaz nyiszogott, legalábbis ma reggel ezt tette. Mindezt olyan hangerőn, sajnos, hogy felébredtem rá. Na de a lényeg, akkor még bajom nem volt, visszafeküdtem és aludtam békésen nagyjából kilencig. Viszont amikor felébredtem, velem ébredt valami más is, aminek nagyon nem örülök. Azóta ugyanis a mellkasom bal oldalán, nagyjából a felkarom felénél borzasztó kellemetlen, szúró és erős fájdalom költözött belém, ami bizonyos mozdulatoknál és mélyebb légvételekkor jelentkezik – most már. Reggel még minden légvétel fájt, de úgy Isten igazából, a bal karomat inkább nem is mozgattam, mert azt hittem meghalok. Amilyen paranoid vagyok ilyenkor (ugyebár számoljunk a legrosszabb eshetőséggel), minden eszembe jutott lehetséges okként: bordatörés, tüdővérzés, izomszakadás, húzódás, rándulás… Végül is, úgy gondolom csak ez utóbbiról lehet szó, mert azóta komolyan enyhült. És egy barátom is mondta, hogy tapasztalt már ilyet. Úgyhogy talán csak túlélem.