Ismét csak egy teljesen értelmetlen bejegyzés következik – legalábbis a születésekor nem érzek benne még semmi értelmet, úgyhogy nem is fárasztom a véletlen erre látogató népet az egésszel. Nagyjából összefoglalom így előre és vaktában, hogy mi lesz: írok róla, hogy mit csináltam eddig, mit fogok most, aztán ami eszembe jut még róla. Majd kiderül, mi sül ki belőle. Amúgy is, rég írtam ilyet, ráfér néhányszor a színvonal-visszaesés a blogra.

Szóval, nagyjából a mai programom az volt, hogy punnyadok itthon. Késő délelőtt még összeütöttem egy igen bonyolult függvényt egy leendő scriptembe, de ez valamiért borzasztóan leszívta az agyamat – ezután már csak két WarCraft menetre telt az erőmből, aztán elpilledtem, olvastam (Nietzschét, szokás szerint nagy hatást gyakorol rám, valahogy ugyanazokat olvasom vissza a papíron, amiket magam is gondolok), pihentem, aztán úgy négy óra körül nekifogtam, és lefordítottam a Suzumiya tizedik részét. Mint mindig, most is beletelt vagy két és fél órába, de jó rész volt – mint mindegyik -, úgyhogy egyáltalán nem volt kínszenvedés. Hamarosan fel fog ez is bukkanni a HLT oldalán, és ha minden jól megy, szintén hamarosan fogja ezt követni a maradék négy is. Így, hogy fordítok, egyrészt sokkal jobban megmarad bennem a sorozat, még sokkal jobban, mint eddig, másrészt még az angoltudásom is javul. Ugye őszre van tervezve egy angol felsőfokú nyelvvizsga: ebben annyi biztos, hogy nem a szeptember közepi időpontra jelentkezem, mivel arra ma kellett volna legkésőbb, hanem a november közepire – ennek az az előnye, hogy közben leszek két hetet amerikában, ami egyértelműen sokat fog változtatni rajtam, de legalábbis az angoltudásomon.

Egy kicsit visszatérően, ez a Nietzche, amit most fogyasztok, egy cseppet más jellegű, mint a Zarathustra. Ez sokkal inkább filozófiai, már nem mintha amaz nem lett volna, csak ott egy sokkal olvasmányosabb keretbe voltak belefoglalva a tanok, amúgy példabeszédként. Itt erről szó sincs, csak a lényeg van leírva, témák szerint rendezve. És tényleg élmény, amikor egyszer csak valami olyat olvasok, amit szinte szóról szóra gondoltam valamikor korábban.

Kifogytam. Megyek, bringázok egyet a város körül, aztán talán újra kapok ihletet menet közben valami jó kis bejegyzésre.