Na, ma azért jó volt. Reggel mentem könyvosztásra, nagyon jól sikerült megszerveznünk az évnyitó műsorát (igen, minden Bolyais örülhet, ismét mi csináljuk), aztán volt két órám punnyadni – pontosabban három, csak erről én megfeledkeztem, úgyhogy egyet elvertem a könyvtárban, Harry Potter 7 “review”-t és Dorian Gray-t olvasva (ez utóbbi egy nagyon jó könyv, Oscar Wilde írta). Reggelről egyik legjobb elfoglaltságom az volt, hogy a Mary Poppins művekben szereplő legjobb szó, a “szuperkalifradzsilisztikexpialidózus” című eposzt kigondoltam tisztán fejben visszafelé. Erre az ihletésem az volt, hogy Mary a filmben, a lóversenyes jelenetnél, amikor konkrétan erről a szépséges szóról énekelnek Burttel, csak úgy a hecc kedvéért elmondja visszafelé. Természetesen megérteni nem lehet, úgyhogy kigondoltam visszafelé. Tényleg fejben. Fogadás volt u.öcsémmel. Tessék:

suzódilaipxekitszilidzsarfilakrepusz

Egész úton a suliba ezt mondogattam, meg ott is megosztottam mindenkivel, akivel csak tudtam – nem volt meglepetés, hogy szinte mindenki hülyének nézett, pedig igazán nem volt semmi meló megfordítani. Azért valaki büszke rám?