… olvasnivaló lesz ez a bejegyzés, mint az előző. Naplózok. Szerencsére viszont most nem a kód futása közben megjelenő hibákat, hanem az életemet. Vagy valami olyasmi.

A ma, mondhatni, egy jó nap volt. Úgy összességében a hangulat meg a kedvem nagyon jó volt, meg aztán jól elvoltunk órák után (meg előtt és közben), beszéltem az info-tanárnőmmel is, és annak az ürügyén – bár ez sem mellékes –, hogy a szalagavatón vele (is) táncolok (vele keringőt, a Végzetemmel és egy másik jó barátommal pedig rokit), bocsánatot kértem valamiért, amit egyszer véletlenül elkövettem (tényleg véletlenül), és nagy örömömre azt mondta, hogy vállalja a felkészítésemet az egy hónap múlva esedékes emelt érettségire.

Ennek örömére ma este meg is csináltam az idén tavaszi gyakorlati vizsgából az adatbáziskezelés részt, ami ment is, egy alfeladat kivételével, ahol valami jelentést kellett volna csinálni, én meg azt sem tudtam, hogy azt eszik-e vagy isszák. Eleinte féltem tőle, de ma a tanárnő megnyugtatott, hogy lehet közvetlenül beírni az SQL lekérést, így pedig már egyszerű volt. Egy volt csak olyan, ahol kotlottam rajta vagy húsz percet és megírtam háromszor, mire működött. De működött.

Most még átolvasom a matekot, mert holnap írunk dolgozatot egy elég húzós anyagrészből (bár lehet, hogy ezt a holnapi törifaktra halasztom), aztán már csak álmodozok, fürdök és álmodok (ha álmodok)…