Most már van két leendő blogkinézet raktáron, az egyik egy kicsit visszatekintő, de lényegében nagyon hasonlóak, pedig nem úgy indultak. Majd ha egyszer végre sikerül magamnak megírni egy normálisnak nevezhető és legfőképpen kész blogmotort, majd ezeket fogom ráhúzni. Az egyik mondjuk nem csak a blogra lesz, hanem az egész valerauko.net-re.

A hétvége programja pedig: németezni, törit tanulni, kódolni. Mozgalmas lesz.

Edit 17:33

Elfelejtettem beleírni azt az Ady verset ami ma irodalmon nagyon megfogott. A tanárnő, aki helyettesítette gyengélkedő tanárunkat elég zavaró hanghordozással van megáldva, viszont nagyon igaza volt néhány témában és nagyon értelmes dolgokat mondott. Na de jöjjön a vers…

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket,
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borús:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Ady Endre – A Halál Rokona