Ez nem fair. Rendben, ennyi volt mára a németezés, és nagyjából az utolsó készülés a holnapi OKTV-re. Nagyon frusztrál hogy nem tudok németül de nincs egyszerűen hangulatom nekiállni és megtanulni. Nem vonz, úgy mint például a japán vagy a spanyol. Hát ez van, valahogy azért ezt is meg kéne tanulni, német az egy jó hasznos nyelv. Ki kéne találni valami motiváló indokot, hogy miért is érdemes tanulni. Merthogy szépnek nem szép, érdekesnek sem érdekes, viszont cserébe frusztrálóan bonyolult a nyelvtana, negyvenhétezer dolgot kell megtanulni minden egyes szóval, és. Most hirtelen ennyi jut eszembe, már mintha ez nem lenne elég.

Aztán még az integrálszámítást is be kell pótolnom, meg még sokat, mert ugye az elmúlt két csütörtökön hiányoztam suliból a különböző vizsgák miatt, ami hat matek minuszt jelent, az pedig a mi tempónk mellett eléggé piszok sok. Valahogy megoldom.

Meg persze még most meg kéne tanulnom a törit, ismét vagy inkább még mindig, mert egyszerűen nem ragad meg belőle semmi, fogalmam sincs róla, hogy egyáltalán pontosan mit kéne megtanulnom, nemhogy tudjam – persze, átolvastam egyszer, de ez százötven oldalnyi tananyag esetében, pláne ha egy eseményekkel, nevekkel és sajnos sok évszámmal teletűzdelt korszakról van szó, ez úgy tűnik, nem elégséges. Valamit ki kéne találni, méghozzá gyorsan, mert kedden már szinte fix, hogy meg kell írni azt a dolgozatot, ami ugye már csak a holnap estét hagyja, meg ami a maiból maradt. Azaz semmit.

Egyszerűen nincs agyam most tanulni, ahogy észrevettem. A némettel úgy-ahogy elboldogultam, de a törit már nincs elszántságom elővenni (azért persze dafke elő fogom és elolvasok néhány fejezetet), inkább írnék, alkotnék, de az meg nem megy. Csak blogolni tudok, értelmesebb dolog nem sikerül.