Ez egy olyan fajta bejegyzés lesz, amikor az elején elindulok valahonnan, írok jó sokat, amíg van valami leírható gondolat a fejemben, aztán egyszer csak vége lesz. Az egy gond ezekkel, hogy van nyolc bejegyzésre való szöveg kerül egybe. Ez van…
Tegnap este írtam egy esszét arra az Izrael állam hatvanadik születésnapját ünneplő vetélkedőre, amire a verseny-trium nevezett be (nem tévesztendő össze a klasszikus triummal, bár a háromból két tag azonos). Eredetileg úgy terveztem, hogy majd én írok a helyi zsidó temetőről, merthogy a holokauszt témakörében kellett maradni, nade az nem volt ám olyan egyszerű… Először is, odajutni. Tudnivaló, hogy elég körülményes átkelni a városon széltében, bár összesen ha két utcányi távolság. Én persze egy “rövidebb úton” akartam odajutni a temetőhöz, aminek az lett az eredménye, hogy nagyjából nyakig merültem a sárba. Segond. Odaértem a temetőhöz, reménykedvén, hogy majd az idős hölgy, akiről nővérem beszélt, majd mesél nekem valamit a temetőről, meg anekdotázgat, és lazán összehozom a két oldalt. Ebből nagyjából annyi maradt, hogy becsöngettem, várok… semmi. Újabb csengő. Ekkor mintha az egyik ablakból valami hangot hallanék: és igen, egy vénséges vén anyó néz ki rám. Valamit nyöszörgött, nem értettem. Oké, odamentem, elmondtam, mit akarok meg mi van. Erre elkezdi mondani. Mintha csak Kenny-t hallgattam volna a South Parkból – a néninek ugyanis kb annyi foga volt a szájában, mint… mint valaminek, aminek egy foga sincs. Leadta, hogy a temető rabbija vagy hogy hívják azt a tisztséget, most nincs itt, és csak jövő héten lesz. Én meg nem mehetek be, ő nem segít. Segond. Hazajöttem, és ahogy volt matektanárom szokta mondani, “pociból” megírtam az egészet – más szóval két oldal szöveg, kitalálmány.
Más. Ma kiderült, hogy a filozófia középszintű érettségin is van írásbeli, ez pedig megrémít. Tulajdonképpen csak viccből írtam be a lapra a filozófiát, merthogy miért ne. De akkor úgy volt, hogy csak szóbeli van – azt a tanárommal lazán megoldanám. Nagyon jól lehet vele filozofálni. De így, hogy írásbeli… Csak akkor vállalom, ha esszéfeladat, mert a teszt reménytelen. Mikor élt Eleai Zénón? Passz (egyébként a Google első találat szerint Kr. e. 490-430). Az esszével nincs gond, az lényegében ugyanaz, amit szóban megcsinálnék, csak egy kicsit talán jobban kidolgozva, kifinomítva, és nem utolsósorban rendezettebben. Ha izgalmas a téma, akkor nagyon élvezetes…
Más. Valamelyik este csak úgy spontán leírtam a nálam top animéket. Első helyen egyértelműen a Suzumiya áll (涼宮ハルヒの憂鬱 Suzumiya Haruhi no Yūutsu), azt nem lehet a szememben überelni. Aztán ott van hasonló értékeléssel a Cowboy Bebop, ami szintén frenetikus, mérhetetlenül el van találva. Harmadik a csúcson a Full Metal Alchemist (鋼の錬金術師 Hagane no Renkinjutsushi), amit szerintem már nem kell bemutatni egy animekedvelőnek sem. Kötelező mű, és szintén olyan, hogy csak na. Ez a három olyan a szememben, amikben egyetlen egyszer sem volt olyan érzésem, hogy egy másodperc is felesleges, hogy kihagynék egy részt, mert nem érdekel, vagy hasonló. Ezek a konstans kitűnők. Aztán van kettő, amik akkor, amikor először néztem őket, annyira nem jöttek be, ezek pedig a Haibane Renmei (灰羽連盟) és a Death Note. A Haibane Renmei egy kicsit túl depressziósnak tűnt, egy cseppet túl nyomottnak, de aztán rájöttem, mennyire nem így van. Mély, lélektani, drámás, és mellesleg iszonyúan el van találva. Utólag visszatekintve nagyon tetszik, megnézném szívesen még máskor is (viszont a hangulatával vigyázni kell). A Death Note-ot egyszer félbehagytam, a huszadik rész környékén, két okból. Akkor egy kicsit ellaposodott a történet, majdhogynem töltelék részek mentek, ráadásul még nagyon macerás is volt egy normális feliratot találni hozzájuk. Úgyhogy pihenőpályára tettem, viszont most nemrég megnéztem a maradék tizen-kevés részt, és beleszerettem. Fantasztikus. Még van kettő, amiket régen nagyon szerettem, most viszont a manga javára kiábrándultam az animéből. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a Bleachről és a Narutoról van szó… Mindkettőben nem kevés töltelék rész volt, nevetséges és szánalmas történettel, ami tönkrevágta az élményt. Amíg tartottak a mangával, addig egyértelmű dobogósok voltak (különösen a Bleach), de így már…
És a Pidgin nem tud üzenetet küldeni olyan partnereknek, akik rejtve kapcsolódnak és úgy írnak. Ezt jegyezzétek meg.
