Zajlik az élet. Pénteken a szokásos esti biliárdozás után éjfél után még dizsibe is mentünk (képzelhetitek, mennyire otthon éreztem ott magam, de ha egyszer a vendégek oda akartak menni, ennyit kibírok); szombaton már otthonosabb terepre kerültem, miután nap közben bejártuk Egert és megmutattuk neki a recski kényszermunkatábort, nyolc körül mentünk néhány többé-kevésbé nevesebb helyi banda koncertjére. Na az jó volt. Vasárnap a fővárost tiszteltük meg, a szokásos Parlament, belváros, vár, zárásként Váci utca programmal – bár nem terveztem, de ez utóbbi helyen (nyilván “shoppingolni” vittük őket oda) vettem magamnak két sálat: a C&A-ban az amerikaiak akartak maguknak venni ezt-azt de amikor megláttam, hogy a 2500 forintos sálakat 500-ért adják, nem tudtam ellenállni. És nem is bántam meg. Persze addigra ismét eleredt az eső (nincs szerencséjük a jenkiknek az időjárással), meg a Hősök terén a sofőr legyalult egy Seatot a busszal, úgyhogy ott is időztünk, de legalább nem áztunk közben.