Ha egyszer sikerül beindítanom a powerballom, akkor nincs megállás. Öt percig pörögjön csak, utána már alig mozog a karom. Aranyos, ahogy felpörgetem, amennyire csak tudom, és érzem, ahogy ficánkol a kezemben, és szinte mutatja, hogy merre kell pörgetni. Furcsa, hogy néha jobbra-balra, máskor meg előre-hátra kell ingatni, néha meg körkörösen, néha meg csak hagyni kell állni, minimális kis rezgetéssel, és tényleg duruzsol. Vagy inkább dorombol. Minden esetre, miután tíz percig (igen, az előbb még öt volt, nem ugyanarról van szó) pörgetem, hagyom állni egy cseppet, aztán kezdem újra. Már ha maradt még annyi erő a karomban, hogy fel tudjam megint pörgetni. Majd meg kéne tanulni ballal is beindítani, mert így az az öröm (és erő) csak a jobbra jut ki. Az meg nem fair.