Csütörtökön a három egymást követő matekórából az egyiket – tanári engedéllyel – kisajátítottam, csak hogy szövegeljek. Tárgya a komplex számok voltak, akiket – minő aljasság – kihagytak a középiskolai tananyagból (egyébként teljesen meg tudom érteni, hogy miért: végignézve a többieken, miközben magyaráztam, nem sok olyan tekintettel találkoztam, amiben a megértés tükröződött – és az ifjúság érdektelenségét mutatja, hogy az érdeklődés is csak az ő szemükben villant fel). Ez a matek egyébként kellemes kis programot biztosított nekem szerda estére… nem viccből nem írtam ám aznap: nyolc körül értem haza, mivel ott voltam a Szerdatársaság-féle Spiró György beszélgetésen, aztán meg kellett buherálnom a tanárok tablóképeit, készülni kellett a másnapi matekra…
Sorban. A Spiró-féle “est” nem nyerte el a tetszésemet. Nem unatkoztam, de nem volt szimpatikus, ahogy az író magáról, a műveiről és az életéről beszélt. Ami megmaradt, hogy néhány megjegyzésében végtelen szerénytelenség izzott (ma mennek ezek a tüzes-fényes szóképek) – oké, lehet, hogy az ő életművével a háta mögött állhat így a dolgokhoz, de ettől nekem még nem fog tetszeni, ha valaki fényezi önmagát. Legalább amiket felolvastak tőle, jók voltak.
A tablóképeket azért nekem kellett buherálnom, mert a kedves fényképész úr közölte, hogy őneki azzal nincsen ideje foglalkozni… Mindezt akkor, amikor más középsulikból már kint vannak a tablók. És nagyjából annyiról volt szó (egy kivétellel), hogy a foltos-kék háttér árnyalatán csiszolni kellett egy csöppet – az egy kivétel esetében egy vörös hajú tanár mögül a csíkos-vörös háttérből kellett foltos-kéket csinálni, ami viszont valóban elég szórakoztató volt.
A Szerdatársaságos esemény előtt még benyomtam két kávét, mert iszonyat fáradt voltam, és tudtam, hogy különben ott ültő helyemben el fogok aludni. Ez az este folyamán jól jött még, mert így egyáltalán nem viselt meg, hogy éjfélig dolgoztam a matekon (jegyzeteket írtam, kérdéseket tisztáztam magammal és hasonlók). Aztán másnap minderről nem volt érkezésem írni…
