武蔵境で4日間開催された中央線ビールフェス行ってきた。中央線沿いのビール醸造が7軒も出店してて充実してた。
いうまでもないが、そんだけ出ると、そして一箇所でも3-4種類のビールがあると、全部は飲んで回れない。個人的に印象に残ったのは10antsのラインアップ。
あと阿佐ヶ谷の20tapsがFish Storyってビール出してたので、その小説読んでた時が懐かしくなったつい飲んだ。ウィートラガーはあまり趣味じゃないけどね。
ルビーのパパ
昨日またルビーイベント参加してきた。今回はルビーの作者マッツさんの話が聞けるという訳で楽しみだった。実際に気になっていたことや、ここから半年で気になるだろう的なこともいっぱい聞けてよかった。
MedBeer: Rails 5.1
昨夜医療サービスのメドピアさん主催のRails 5.1勉強会に参加してきた。タイトルから見ると大した勉強になる期待はしなかったが、予想外に有意義だった。一番面白かったのは最初と最後。
What happened today?
Again a diary post here, as usual. Simply i don’t have time to write about all the other topics i have, though i have plenty, because i leave early in the morning and arrive home sometime really late. Like today, i left before nine and arrived home around one. Both am. I arrived at the Sendagaya station, actually the same one where we went skating, on time, well before ten. It was the second day of a japanese national table tennis championship (日本卓球選手権大会—actually i’ve seen these games, and thought that the second place should’ve won, her only problem was patience), and with the club we went to see it. It was really interesting, the games as well as the people around.
Some funny moments: there was a guy (apparently) with a cold behind us, and once he snorted such a huge one that he was choking for like five minutes. I really wished him quick death.
The other was after a poor kid threw up right in front of the Butterfly (pingpong brand) shop stand: the staff put some benches around the pool of vomit so that no one will step in it. Well, another poor kid obviously didn’t realise that, jumped over it to check the shop, right into the pool of vomit. And it was slippery, per se, so he landed full body-full face in the pool. Poor kid (it was really hard to keep myself from laughing out loud there).
Also, the players (i don’t know if it’s only japanese or general everywhere) were very loud. Sometimes after scoring a nice ball they were shouting as if they were being stripped of their genitals or something. Thus the imaging of people shouting all the time at the smallest of exercise in anime proved to be true.
There was a shop selling photos of the best games of the day as well. Well. Well. I’m not a photographer, whoever sees my flickr knows that. But the guys making the photos had really good machines, with very pro-looking lenses, yet the photos were terribly low quality. All looked as if they were shot like thirty (30) years ago with a polaroid camera. (Might’ve been the fault of the printer though.)
My evening wasn’t eventless either, but about what came after we left the sports hall with the club shall be the subject of the next post—coming tomorrow, since it’s almost half past two, and i have to wake up at six, because tomorrow (looking at the date, today) we will be playing in a tournament. Wish us good luck, thanks.
Oh, and long live the narwhal song. Looping it all the time i’m home (sorry, neighbours).
Wikinger
Tegnap este blogger- illetve plörk-közösségünk gyöngyszemeinek társaságában (Miss B52, Gigi, Edi, Lev, Linelord, Maerlyn, Mefi, Sura, Zsuki) volt szerencsém több heti szemezés után (van szerencsém hetente legalább háromszor elmenni előtte) végre kipróbálni a Móricz Zsigmond körtéren található Wikinger gyros-kínálatát. (Egyébként jót mulattam rajta, hogy fölismertem a cégér betűtípusát… Aftershock Debris.)
Nem vagyok az a nagy gyroszabáló, nem ettem végig Budapest minden ilyen helyének teljes kínálatát, úgyhogy nem merek túl komolyan ítélkezni. A gyros teljesen kultúrált minőségű volt, az eddigi tapasztalataimhoz képest nagyon gyorsan kézhez is kaptam (nem is beszélve róla, hogy a hatszáz forintos ár még számomra is elég korrekt volt, pedig én igazán nem nőttem még bele a pesties ármagasságokba), ugyanakkor a mesterszakács, aki összerakta, furán értelmezte azt, hogy nyugodtan rakhat bele mindent: irgalmatlan mennyiségű hagymán és hagymarokon növényzeten kellett átrágnom magam, és ez az ízélményt is nagyon mélyen érintette. Nem lett persze tőle rossz íze, csak ha épp nem sikerült egy hús-többségű falatot kiügyeskednem, akkor mintha vega-gyros lett volna (ha felkészülök rá, hogy azt eszek, akkor meg tökéletes).
A Wikingernek van még másfajta szolgáltatása is, amolyan menza-féle, amit egyszer végszükség esetén majdnem kipróbáltam, de aztán olcsóbbnak bizonyult időleges megoldásnak egy szendvics a szomszéd GRoby-ból. Más is biztos van, de most csak a gyorsétterem része (hamburgerek, gyros, falafel és rokonaik) volt érdekes. Arra meg hosszas hezitálás után adok egy hármast, de csak mert nem szeretem a törteket (különben 3.5 lenne).
Kies
Csütörtökön a három egymást követő matekórából az egyiket – tanári engedéllyel – kisajátítottam, csak hogy szövegeljek. Tárgya a komplex számok voltak, akiket – minő aljasság – kihagytak a középiskolai tananyagból (egyébként teljesen meg tudom érteni, hogy miért: végignézve a többieken, miközben magyaráztam, nem sok olyan tekintettel találkoztam, amiben a megértés tükröződött – és az ifjúság érdektelenségét mutatja, hogy az érdeklődés is csak az ő szemükben villant fel). Ez a matek egyébként kellemes kis programot biztosított nekem szerda estére… nem viccből nem írtam ám aznap: nyolc körül értem haza, mivel ott voltam a Szerdatársaság-féle Spiró György beszélgetésen, aztán meg kellett buherálnom a tanárok tablóképeit, készülni kellett a másnapi matekra…
“Koncert”
Nos, tegnap este ugye elmentem arra a koncertre a Frei Caféba (vagy Café Frei, ahogy tetszik, lehet fordított ékezetes é-vel (è) is csinálni, de azt nem tudom hirtelen előidézni a klaviatúrán, úgyhogy érjétek be a rendessel (é), mert nincs jobb) egy jó barátommal és az ő néhány jó barátjával. Nos, az előadó egy finn gitáros duó, az egyikük (aki többféle gitáron, elektromoson és furcsán is játszott) nevére emlékszem már csak egész biztosan, ő volt Jukka, de hogy a másik Hansky vagy Hansi vagy mi volt, azt bizony – szánom-bánom – nem tudom, a neten sem találtam most hirtelen semmit róluk (még jó, hogy ilyen jó a Dixieland feszt netes hírverése). Ez már csak azért is kellemetlen, mert ő volt a vezéralak, az énekes, a kapcsolat a közönséggel (azaz velünk). A folytatásban lesz részletezés.
Anime Con
Yesterday was the day of the autumn Anime Con. This event is one of that few which worth travelling to Budapest to participate for me, and it always lives up to my expectations. The Sakura Party (which is the con in spring) was held in the Jövő Háza, but there were much more visitors than expected so the con building was not a bit full. This time the organizers chose a lot bigger building, the Petőfi Hall, which could welcome about 2500 people. And still, it was full too, though not as much as the Sakura Party.
About the con itself: it was fun and great as expected. The visitors could find everything they ever wanted to on the con, there were AMV shows, cosplay (cosplay is when people dress up as anime characters) contest, console gaming with anime-related games (the Bleach and Naruto fighting games were the best and most popular), karaoke singing, body painting and japanese calligraphy, card (mostly Yu-Gi-Oh) games and go (japanese table game), manga and DVD-shops, talks and other presentations, and if i’m right, there was a drawing contest too, though i couldn’t find the pictures anywhere =)… After the time i left (i had to catch the bus home =)), the party didn’t end, then begun talks with the dub actors (in japanese: seiyuu) and the manga publishers, also then was the announcment of the results of the cosplay and AMV contest and even later begun the afterparty. Together with that started the showing of the Final Fantasy: Advent Children movie, then of the two Hellsing OVA.
To sum it all up in one sentence: it was just as fun as the Sakura Party, so it was great and i could only advise anyone to come to next spring’s con!
Beszámoló
Meg tudom indokolni ezt a “hosszú” kimaradást, de az titeket úgysem érdekel. Tegnap Bp.n voltam a Jövő Házában a Sakura Party nevezetű anime találkozón. Nagyon jó volt, filmvetítések (Yu Yu Hakusho második mozifilm), kalligráfia (számomra az egyik legnagyobb attrakció, végre valaki, akinek számít a szava is azt mondta nekem, hogy szépen írom a kanjikat), AMV-k tonnaszámra, mozivásznon, mangavásár (nem vettem semmit, mert az én keretemhez képest nagyon drágák voltak, bár volt egy-két kívánatos példány), nameg természetesen cosplay (nem öltöztem be, csak néző voltam), minden stílusban és minden színvonalon minden animéből, némelyik nagyon muris volt, mások hihetetlen színvonalasak, megint mások pedig nagyon jó szerepeket és mini-előadásokat találtak ki maguknak.
Mire hazaértem viszont dög fáradt voltam és nem tudtam írni. Ma meg fél négy körül értem haza és melózni kezdtem, de mire írni tudtam volna, már jöttek a szomszédok anyukámat köszönteni… No igen =).
Most írok, itt vagyok. A vDesign gyakorlatilag kész, már csak a Vivaldi – Tél háttérzenét kell majd beilleszteni és meg is lesz végleges formája. A vSelf is nagyjából kész van, viszont a vStream még mindig csak készül =). Most pedig jöhetnek az angol olvasók…
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog code coffee concoct deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant seven summits sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音