Mostanában meglepően sokhelyütt találkozom az Amorf Ördögök utóhatásaival. Sajnos már csak utóhatások, ugyanis – nagy bánatomra – tavaly feloszlottak (igaz, legalább adtak egy koncertfelvételt ajándékba). Anno a zenekart bátyámékon keresztül ismertem meg: sógornőm nagyon odavolt a zenéjükért, és mihelyt meghallottam a Molylepke Minibárról a Mikor megmozdult a Föld című dalt, már én is.

Ki is tartott. Igaz, nem voltam annyira oda meg vissza az Amorf zenéért, hogy koncertjeikre kijárjak, de mindig kellemes felüdülést jelentett meghallgani Egy rajzolt heroindíler balladáját. Mostanában meg mindenhol belefutok… Péterfy Bori így, Péterfy Bori úgy, írja Mefi, írja Athina, aztán rövid utánajárás után kiderül, hogy az Erik Sumo Band, amiért egy barátom oda meg vissza van, szintén egy volt Amorfos projektje. Mindenhol ott vannak! Nem is bánom.

Mindazonáltal Péterfy Bori új albuma annyira nem lett fényes, mint ahogy azt sokan mondják – szerintem. Az első két szám, a Hajolj bele a hajamba és a Vámpír el vannak találva nagyon, de amikor most délután végighallgattam blogolvasás közben az albumot, más nem is mászott a fülembe. A Vámpír viszont tényleg addiktív.

És szerencsére megtartották a jó szokásukat, hogy teljes számokat töltenek föl Last.fm-re. Köszönjük. (Már csak az Amorf kiadatlanokat kéne valahogy megszerezni, és teljes lenne az öröm.)