Dobpergést! kérnék, ha lenne egy csepp esély is rá, hogy az elvonuló viharon és a tovazúgó kocsikon kívül bármi is dübörögjön erre. Ma tartalmas napom volt. Reggel nem csináltam semmit, és elég kóma is voltam – ezt mutatja az előző bejegyzés szövegezése. Azóta viszont változott a helyzet. Délután (szó szerint hamar dél után) bementem a suliba (valószínűleg életemben utoljára) kajálni – szerencsére a konyhásnénik megadták a módját, és az utolsó vacsora ebéd csilisbab volt, amit egyszerűen nagyszerűre csinálnak a menzán – bár ez a mostani mintha egy kicsivel levesebb lett volna, de így is jó volt. Nagyon. Anyukám meggyőződése volt, hogy (főleg mivel az utóbbi két hónapban ingyenélő módra jártunk a menzára hetente legalább-legfeljebb kétszer) illenék valahogy megköszönni nekik a hat évi kosztot, így összerakott valami kis csomagot, amit át is adtunk, ketten a nagy ingyenélők. Így utolsó alkalommal még volt képem és bár ingyen ettem, még repetát is kértem – és kaptam. Két adag csili, nyamm…
A suliban pedig végre elkészültek a japán pályázathoz az ajánlólevelemmel (az iskola nyelvi oktatását minősíti, hogy abban a fél oldalnyi szövegben én a nem túl fényes angol nyelvtani ismereteimmel is nem kevés hibát találtam, pedig az igazgatóhelyettes írta, aki tanítja a kéttannyelvűeket és saját elmondása szerint kikérte nyelvtanárok segítségét is – dícséretes az igyekezet), amit így ma délután el is küldtem postán (nagyon remélem, hogy úgy kellett) a nagykövetségre (nagyon remélem, hogy oda kellett). Három “szakra” kellett jelentkezni – csak így idézőjelben, mivel egy kicsit túl tág fogalmak voltak ott megadva ahhoz, hogy tulajdonképpeni szakokról legyen szó – és nekem ez a három az “economics”, “business administration” és “politics” volt. Ha végül politikára vesznek föl, ott nemzetközi irányba fogok mozdulni, a többinél meg improvizálok.
Az ok pedig, hogy így pörgök most az az, hogy öt körül leküldtem egy dupla kávét (szokás szerint az elérhető legerősebb összeálíltásban) – így talán nem lesz majd akkora gond kiolvasni ma a Harmonia Caelestist. Ideje volna már. Így a ma esti program várhatóan Esterházy könyve és talán a Kung-fu Panda című epikus film lesz – talán. A társasági szabadtéri meccsnézést sajnos az eső ellehetetlenítette. Majd máskor.
