Kitaláltam, hogy valahova északra kéne majd költözni, ha egyszer eljön az ideje, hogy megtelepedjek. Sokára lesz az még, de én szeretem tervezgetni a jövőt, leginkább a sajátomat (bár azért a világnak is el tudnék képzelni valamilyen, a jelenleginél elviselhetőbb fejlődési irányt). Az életemet teljesen kötetlenül fogom élni – azt teszem, amit éppen jónak látok: erre az ihletést a német lektorunk adta meg, aki úgy váltogatta a szakmákat, mint jobb érzésű ember az alsóneműjét (filozófiából diplomázott, katonatiszt, nyelvtanár, meg még ki tudja mi minden).

Tegnap elküldetett a jelentkezésem a japán egyetemi alapképzés ösztöndíjra (egy kis SEO nem árt, hogy megtaláljanak, akik hasonló gondolatokat érlelnek), így ha oda fölvesznek, meglesz az első ugrásom: japán egyetem. Három “szakot” kellett megjelölni, de erről már írtam… nekem a kereskedelem és a politika az érdekes, mert tetszik az utazó kereskedő élete, és talán ha tanulok politikát és közgazdaságtant, lesz egy kis esélyem jobbá tenni ezt a világot (minden esetre több, mint ezek nélkül). Majd aztán ha meguntam a kereskedelem és a politika viharos életmódját, szerzek valami tanári diplomát, és elmegyek valahova messzire tanítani – vagy ha nem is tanárként, de mindenképp valami csöndes életmód kereteiben elvonulok északra (csak néhány ötlet): Hokkaidō, Finnország, a Spitsbergák, Kanada vagy valami hasonló. Esetleg még a hasonlóan szélsőséges dél is szóba jöhet, vagy valami magashegység (Andok, Nepál, Új-Zéland). De messze van az még…