Azaz EFOTT. Mondjuk az igaz, hogy nem ott volt szó erről a fülbehányós dologról (bár talán ott nagyobb aktualitása lett volna), hanem a családi nyaralásunkon mulattunk azon, hogy a lift falára szerelt kis címkén a következő állt: “A felvonó fülkében dohányozni tilos!”

Egyáltalán mit kerestem én az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján, amit idén Dunaújvárosban (Sztálinvárosban – “Szép az élet, baszni jó, éljen a Szovjetunió!” (Prosectura) – ahogy egykor hívták) rendeztek meg? Inkább az a kérdés, hogy hogy kerültem oda: a drágaságom vetette fel egyszer csak hogy mi lenne, ha mennénk. Úgyhogy mentünk, bár részemről teljesen hitelbe (nem sokáig, mert hamarost kész lesz két melóm, amiből már a Szigetet is fogom tudni finánszírózni). A bili buli meg hatalmas volt.

Ugyan rendkívüli koncertek nem voltak (ezért nem is jutott volna különben eszembe menni), de amikor nem a tomboló hanghullámok között tomboltunk, akkor Manci Heninéni boltjánál csaptuk a partit, vagy a strandon a vizet hatalmas csobbanásainkkal. Volt részünk néhány irgalmatlan nagy berúgásban és egy irgalmatlan nagy elázásban (eső volt a gyilkos, filmszakadás idején). A koncertek sem voltak rosszak, csak nem volt olyan sok. Első nap egy Vad Fruttik, egy Péterfy Bori és egy Pokolgép, második nap egy Kaukázus koncerten voltam ott (a többiek is nagyjából ennyin, csak másokon), ugyanis különben annál az ominózus boltnál vertük el az időt (ami azt jelenti, hogy lemaradtam egy PASO, egy Ossian és egy Moby Dick koncertről). Aztán a feszt második felére megembereltük magunkat (többé-kevésbé), és már koncertekre is járunk, így voltam Jazzékielen, Kowalsky-n, Prosecturán, Supernemen (ide se mentem volna magamtól, de jó volt), Roadon és Junkies-on (bár először Quimby-re mentem volna, viszont az pocsék volt, úgyhogy átnyergeltem a punkrockra), 30Y-on és Tankcsapdán. Hogy ez legutóbbin micsoda tömeg volt, az valami félelmetes (mintha csak az éves cseszneki Edda-bulin lettem volna). Már a keverőpult környékén alig lehetett megmozdulni, de azért sikerült beverekednem magam az első sorig – sajnos nem az első sorba. Ugyanis mire sikerült volna befurakodnom oda, valami szarjankó szteroidjankó kitalálta, hogy ő kidobál onnan engem, aminek az lett az eredménye, hogy benyomta elém a karját és majd’ megfojtott, ráadásul még be is szólogatott. Anyja halálába küldtem el, amikor végül a koncert vége előtt egy negyed órával meguntam, hogy nem kapok levegőt, és kiültem egy közeli italmérés (konkrétan az a pálinka-bár, ahol az eső idején úgy-ahogy meghúzódtam) előtti padra (ahol rövidesen már kis híján elaludtam). Ezután még kajáltunk, másnap reggel meg pakolás, strand, majd mivel a kínai zárva volt hamburger, és busz haza. Este megváltás volt a vacsora, hát még az ágy (bár egyedül nem az igazi, ahogy azt ki-filozofáltuk)!

A szervezésre mondjuk igenis lehetett panasz: utolsó este már a TCS után nem volt nyitva semmi, ahol kaját lehetett volna kapni, pláne másnap reggel, de ami a legnagyobb csapás volt (bár a hazaúthoz az anyagi helyzetünket megkönnyítette), hogy utolsó nap már nem lehetett EFOTT-os pólót kapni. Meg a Fesztiválbusz mindig heringesdoboz volt, kivéve a kivételek (mondjuk amikor én befutottam a vonattal, pont nem tudtam rá fölférni), bár legalább ingyen. Jó volt ez a feszt.