Most írok először (és biztos, hogy nem utoljára) Budapestről, a szobámból, a saját leptopommal. Tegnap egy kisebbfajta atomkatasztrófa ütött be a legfontosabb partícióm háza táján: a kicsike nem volt éppen ott és akkora méretben, amekkorában kellett volna neki – sikerült azóta néhány képet kimenteni (a többi ki van írva dévédére, de a képeket nagyon sajnálnám, ha mind elveszne), és most is éppen egy adatvisszanyerő progival ellenőrzöm a maradék helyet. Hátha.

Az egész azzal indult, hogy az Ubuntu telepítője egy partíciót se látott – négy fizikai és négy logikai helyett. Kiderült, hogy különféle problémás átfedések jelentkeztek, nyilván amikor a betűjeleket módosítottam. Azóta is többször sikerült felbosszantania napjaink egyik legfelkapottabb linux-disztrójának: ugyanis a telepített verzió mintha kevesebbet tudna, mint a live cd. A live cd-n ott van a gparted, a telepítetten nincs; az előbbin működik a hálózat, utóbbin nem – főleg ez a bosszantó, merthogy alapja az semmi nincs.

Úgyhogy az egyetemi informatikusi pályafutásom nem indult valami fényesen, de mutogatok bőszen Bill bácsiék remek compmgmt-ére, meg a hülye Ubuntu-telepítőre.