Dél körül, ahogy döcögtem a sárga kukaccal (Combino) át a Petőfi hídon, hirtelen feltűnt, hogy valami nem stimmel… Furcsa köd vagy felhő vagy füst borította a Dunát és a rakpartokat. Elgondolkodtam, hogy vajon itt tart a környezetszennyezés már ebben a városban is, hogy így néz ki a Duna nap közben, vagy csak kivételesen volt olyan meleg, hogy ilyen bőszen párologjon. Félelmetes, ahogy az elmúlt napokban ingadozott a hőmérséklet: felváltva volt meleg és nagyon hideg, hol póló-ingben izzadtam, mint az igásló, hol meg az iméntit még zakó-sál kombóval kiegészítve is kis híján befagyott minden testnyílásom. Viszont a déli Duna-ködről egyből a Deep Purple klasszikusa ugrott be: “Smoke on the water… Fire in the sky!”

Mikor még a villamoshoz caplattam, az egyik lomtalanítási kirakodóhelynél láttam egy szépfajta régi rádiót (Melodia 16). Gondolkodtam rajta egy köteget, hogy elvigyem-e, de mivel siettem, plusz hétvégén költözök be a koliba, úgy döntöttem, hogy nem. Aztán most este, ahogy jöttem hazafelé már nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Felhívtam bátyámat, hogy befogadná-e ezt az antikvitást, amíg én nem tudok róla gondoskodni, és persze vállalta (ki ha ő nem). Úgyhogy gyorsan megalkudtam rá a helyet elsőként lefoglaló úriemberrel, és pár perccel később már itt zúgott-recsegett, majd zenélt és beszélt a lakásban. Tehát működik (többé-kevésbé). Nem bánom, hogy elhoztam.

Holnap pedig kezdődik a moziünnep, alig leszek itthon! Nem is beszélve arról, hogy szombaton progiavató… Nekem meg üres a zsebem.