Karácsony első napja van:
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán

Az én karácsonyom most csöndesen telt. Szenteste elmentünk az istentiszteletre (ne tessék összekeverni az éjféli misével, nem ugyanaz), aztán kis családi körben karácsonyi vacsora majd ajándékbontás és beszélgetés éjszakába nyúlóan. Csöndes volt, mert most mindkét bátyám családostul külön ünnepeltek, ki-ki otthonában, úgyhogy én itthon szüleimmel, nagymamámmal és nővéremmel voltam — őt ritkán látni erre, most épp amerikában él… Aztán ma megjött nagyobbik bátyám és az ága, úgyhogy ismét sokan vagyunk, holnap jönnek kisebbik bátyám és kis családja.

Reggel ahogy készültem templomba olyan sikerrel rúgtam bele egy lépcsőfokba, hogy azóta is sajog a nagylábujjam — csak remélem, hogy nem törtem el. Kaptam egyébként sok szép és jó dolgot. Fejhallgatót, kettőt is, egy nagy Sony-t és egy kisebb Hama-t, egy Poe verses-novellás díszkiadást angolul meg a Dűne első két kötetét (amiket már olvastam, és így még fogok is néhányszor), tollat és arcszeszt (királyságos Adidas, régebben egyszer már volt hasonló, azt nagyon szerettem), meg egy szuperséges sporttáskát, mert amivel mostanáig utaztam, annak elkezdett haldoklani a cipzárja, ami elég kellemetlen, amilyen tömött táskával szoktam utazni.

Most este nagymamám nyolcvanötödik születésnapját ünnepeltük, aztán hazafuvaroztam a fele családot (most vezettem először nem-szervós autót — sokkal könnyebb ezzel a változással boldogulni, mint a benzin-diesel váltással), sétáltam egyet nővérkémmel (mesélt nekem a zsidóságról), aztán most a sajgós lábujjam ellenére is… (ja hogy az nem befolyásol) szóval annak ellenére is StarCraftozunk most egyet unokaöcsémmel).

Remélem mindenkinek legalább ilyen jó a karácsonya!