Én anno nem láttam az eredeti 1951-es filmet, és jól megvoltam eddig a “Gort! Klaatu barada nikto!” nélkül is. Viszont az a film valami nagy, műfajteremtő, kiválóan megvalósított remekmű lehetett, ha mindenkinek ilyen magas elvárásai voltak. Mert jó kritikát még a 2008-as The day the Earth stood still feldolgozásról nem hallottam, pedig nekem tetszett.

Nem az az Oscar-érdemes film, tény, bár biztos nevezni fogják, mert hátha. A történet nem túl bonyolult: a Földre megérkeznek az idegenek, és mivel nem vigyáztunk a bolygóra, Ótestamentumot játszanak és elpusztítják itt az összes életet (miután kimentették a fajok jó részét) – az amerikaiak persze hozzák a formájukat, vallatnák és lőnek az idegenre, a világban pánik tör ki, a mostohafiát magányosan nevelő asztrobiológus anyuci feladata pedig meggyőzni Klaatut (a földönkívüli követet), hogy mostantól jók leszünk és nem bántjuk a bolygót.

A megvalósítással szerintem semmi baj nincs. Nagyon látványos világvége hangulata van a filmnek, többé-kevésbé mindig történik valami (ha nem, akkor képzelni kell, hogy most biztos gondolkoznak valamin). Így utólag még egy enyhe iróniát is érzek abban, hogy a földönkívüliek pont egy McDonald’sba ülnek be beszélgetni. Egy estés film, amit valószínűleg nem fog senki többször megnézni, esetleg csak az olyan jeleneteket, mint az elején amikor elhangzik (végletekig torzítva) a híres frázis. Szórakoztató (amennyire egy ilyen katasztrófafilm az lehet), néha elgondolkodtató és Keanu Reeves végig úgy játszik, hogy oda nem illőnek tűnik, és ez jó. Ugyan az egész film nem egy nagy érték (bár mondanivalója van: vigyázz a Földre!), 4/5.