Jóllaktam. Halat sütöttem meg rákot, műsoros rizzsel és szójaszósszal, mint általában. Jelentem, jó volt. Bár a hal egy kicsit megégett (túl forró lett az olaj), de nem volt vészes, finom viszont igen. Vicces volt a Seiyubön amikor vettem ezeket a tengeri dolgokat, és megkérdeztem az egyik boltos kollegát, hogy mégis hol az “ebi” (az az ominózus kis rák), miután megmutatta elkezdett magyarázni valamit. Elsőre nem igazán esett le, hogy mi van, de aztán beszélgettünk egy pár percet a jófajta metálzenéről, merthogy épp a Metallicás pólóm volt rajtam, ő meg azt szereti, meg a Helloweent is, és hogy ismerem-e (persze). Mellesleg ugyanaz a manusz volt, aki anno megmosolyogta, hogy 必要-val kérdeztem, mi kell a curry-hez. Arc. Persze a hétvége nem lett volna teljes, ha tegnap emberi időben ágyba kerültem volna – így négy óra lett belőle. Ugyanis filmet néztünk, a Prestige-t, eléggé zavaros volt, egyrészt mert halk volt, angolul, és a csöndes kajálás nagyon nem megy az ázsiaiaknak, úgyhogy valahányszor bekaptak egy szem rágcsálnivalót, fél perc szöveg esett ki. Amúgy se lett volna könnyű követni, mert egyszerre három szálon fut a történet, ráadásul bosszantóan sok van mindenkiből. Talán adok neki egy négyest, ha nyugodtabb környezetben nézem. Ma meg a templom után elmentem Musashisakaiba sajtot venni, de vettem olívaolajat meg kukoricát meg más jóságokat is, úgyhogy nem fogok éhen halni (meg narancslevet, amíg főtt a rizs). Most meg tanulás, estig, megállás nélkül (elvileg).