Reggel fölkeltem (nagy nehezen), elkászálódtam suliba, hálát adtam, hogy tegnap este a többiekkel elpoénkodtuk a párbeszédeket, mert így emlékeztem nagyjából rájuk (és így azért könnyebb visszamondani, mint ha csak öt perccel az óra előtt látom először). Piszok sok új szó volt ma, úgyhogy most este nekiülök és átnézem azokat is, meg a régebbieket is, és kivételesen az önszorgalmi kanjikat hanyagolom, bár már majd’ háromszázat kéne ismételnem ma… (Elég nyűgös.) A matekról meg csak annyit, hogy vagy-vagy óra: vagy a szavakra figyelek és akkor a feladatokat nem vágom, vagy fordítva, de izgalmasnak semmiképp nem nevezném. Utána meg elbringáztunk Robival a százjenesbe, vettem kenyeret, mert elfogyott. Meg volt foci is, két órát pörögtünk öt perces meccsekben, amennyire emlékszem viszont sajnos egyet se nyertünk. Ebédre reggel valami műsoros rizst készítettem, aztán amikor el kellett döntenem hogy mit rakok még rá (nagyon nem elég csak annyi, beleunnék mint a currybe), úgy döntöttem hogy sütök tojást (szerencsére vettem a múltkor) meg rakok bele olyan halreszeléket (a többiek olyasmit magyaráztak, hogy az oszló halakat kiszárítják és apró cafatokra tépik, de minden esetre jó, okonomiyakival is, meg mint kiderült rizzsel is). Szerencsére nővérkém még épp online volt New Yorkból, úgyhogy el tudta magyarázni, hogy kell, tényleg nagyjából két perc volt (igen, itt tart a konyhatudományom, még a rántottát is el kell magyarázni). A végeredmény meg jó lett.