Tegnap délben megebédeltem, aztán visszamentem még egy japánórára (ebben a környezetben ha azt írom “japánra” még valaki félreérti) meg egy matekra, aztán eltekertem a Seiyubö kajáért, vettem rizst meg néhány rizsrevalót, de cserébe elhagytam a napszemüvegem, úgyhogy majd ha legközelebb arra járok utánakérdezek. Foci is volt, utána éjfélig tanulgattunk, ergo elég későn aludtam el, ma reggel meg kelés (szerencsére csak az ágyból), suli (gyakoroltam a koreai betűket), utána meg. (És holnap teszt az utóbbi hat lecke kanjijaiból, nem mondom hogy örülök neki.) Először volt valami számítógépes dolog, hogy milyen címre küldjék az értesítést, ha esetleg a röfinfluenza miatt nem kell, nem szabad suliba mennünk – valahogy úgy mint Kobe táján. Utána pingpongoztunk Radoval egy húsz percet, majd háromtól Yokota-senseiel beszéltem meg hogy mi mindent rontottam el anno abban a hosszú irományomban (igény esetén majd talán bepötyögöm), utána meg nem volt kedvem visszajönni a koliba úgyhogy bevágódtam a tornacsarnok kondijába (fél négy magasságában) és csak a pingpongedzés kezdésére jöttem ki, ami pedig hat. (Holnap a pingpongra ugyan nem tudok menni, de megnézem, milyen a gitárklub.) Mindezek után még két óra edzés, és el lehet képzelni mennyi energiám van nagyjából. De éhes nem vagyok. Az ebédem ő volt (rizs, húsos-zöldséges cuccal egybefőzve, rá tojásos-madár-don, “bolgár joghurt”, citromkarikák és olívaolaj):