Gyorsan rendbe kéne jönni… Mert az még csak-csak rendben van, hogy enyhén szipogva, tízpercenként egyet köhögve ülök az órákon – de így nem mehetek focizni, nem mehetek pingpongozni, az pedig nagyon hiányozna, mert kell, mindig kell valami mozgás. Ma elkezdtem köhögni, cserébe az orrom már nincs bedugulva. Úgyhogy elsétáltam a gyógyszertárba, és nagynehezen elmagyaráztam, hogy én bizony a lehető legerősebb köptetőt vagy köhögéscsillapítót kérném. A néni már szinte ismerősként fogadott, a végén még tanácsokat is adott a visszajáró mellé, hogy milyen a japán tavasz meg a nyár meg milyen könnyű megbetegedni, és hogy legyek óvatos. Ha nem gyógyszertárról lenne szó, visszajárnék. A mai ebédemből próbáltam valami extrémet kihozni, és sikerült is. Tejfölös cuccba sült halat akartam csinálni, és nagyjából sikerült is. Kevertem valami mártást (joghurt, majonéz, mustár, fokhagyma, újhagyma, feta sajt, paradicsom), megsóztam a halat, majd amikor együtt már sült a cucc (olívaolajon) még megszórtam oregánóval. Jó lett… Szép mondjuk nem (mint megszokhattuk)…