A tegnap éjszakai kis ébredés meghozta a gyümölcsét, fél kilenckor már kómás-álmos vagyok. Úgy tűnik, ma kivételesen tényleg korai lefekvés lesz ebből… Azért tanulni kell, mert holnapután jön az első komolyabb számonkérés,

úgyhogy holnap (is) elég sokat fogok arra (is) áldozni. Ma (is) kihagytam a pingpongot (sajnálom) a köhögés miatt, remélem azért hamar rendbejön. Elég bivaly gyógyszert kaphattam (végül is もっとも強い-t (a legerősebbet) kértem…) mert hat. Holnap gitár után nagyon sok szót és nyelvtant kell majd tanulnom, ismételnem, mert ezeket fogják elsősorban számonkérni – szerencsére a kanjik egyelőre nem jelentenek gondot. A “vizsga” után megyek majd bevásárolni, kajákat kell szereznem, sokat és változatosat, halat, rákot, polipot, húsokat, meg kéne majd valami édeshez valót is. Valahogy most érkezik az ihlet, érzem azt a belső feszültséget (milyen költői), amit akkor szoktam, ha hamarosan vagy éppen írok valamit, valami mást, valami nem-naplót-nem-cikket.