Elkezdődött a második trimeszter, az őszi, a fontos, meg ami jelzőt még lehet rá találni. Az őszi vizsgáink eredményén múlik, melyik egyetemre vesznek föl – nameg azon, mennyire tudunk összespanolni Tani tanárúrral, aki az ajánlóleveleket írja (legalábbis én így hallottam). Nekem ez utóbbi (remélem) nem fog gondot okozni, mert mint hallottam, filozófia a szakterülete, úgyhogy lenne miről beszélgetni. Az órákról: az első óra fő eseménye az első hét házifeladat-leckéből álló kanji teszt volt. Egy-kettő nem ugrott csak be (nagyjából kilencvenből), amivel azért elégedett vagyok. Holnap a második hétből lesz számonkérés, holnapután az utolsó kettőből. Volt ma olvasásértés is. Az időt is mérte a tanárnő (jófej nagyon), ahogy számolgattam utólag 120 és 180 írásjel per perc tempóban olvasok (tegnap a házinál is hasonló eredményeket kaptam). A közgáz óra arról szólt, hogy egy, a Todaion tanuló szingapúri felsőbbéves mesélt élményeiről meg elmondta, amit tudott és válaszolt a kérdéseinkre. Utána nagy nyugodtan hazajöttem, majd megnéztem, nem ma van-e kettőtől a pingpong, de holnap, úgyhogy fél hét körülig a már említett új blogdizájnnal játszottam. Akkor szólt Huyen, hogy hívta egy focizó vietnami srác, hogy nem vagyok ott és miért. Mentem, láttam, sokszor vesztettünk, néha nyertünk, rúgtam néhány gólt és hulla fáradtra futottam magam. Hazaérve tudatosult bennem, hogy ki van kapcsolva a bojler, ergo nincs meleg víz. Legalábbis nem sok. Úgyhogy a hajmosást kihagytam, pedig jól esett volna (nincs olyan hőség most). De a holnapi kanjigyakorlás muszáj, meg aztán korán le is kéne feküdni…