Csak egy kis sikerélmény is elég sokat tud dobni a hangulatomon. Igaz, hogy elég fura lett az ebédem (azóta már (pont ez okból) fogat mostam, de még mindig érzem a számban), nem rossz, csak nem is jó, és ráadásul már most farkas éhes vagyok (általában ez csak tizenegy körül következik be, most meg negyed tíz van), úgyhogy mihelyt “leteszem a billentyűzetet”, csinálok magamnak valami kaját. Ahogy vége lett a tanításnak (négy körül) elrendeltem magamnak egy óra szünetet (lett belőle majd’ kettő), amiben főleg zenéket nézegettem (találtam indonéz ska-punkot például) meg éltem a kikapcsolódást. Aztán jött a java, nekiálltam a közgáznak, amiből holnap nekem kell egy fejezetnyi anyagot leadni. Így megy az óra: minden héten két diák felkészül és elmond egy-egy fejezetet, a tanár csak utólag magyaráz, helyesbít. Ezen a héten én jövök (egy igen szimpatikus mongol lány társaságában), a fizetőeszközök történetéről, nagyjából (szerencsém van ezzel a témával, süketelős és még rövid is). Úgy gondoltam, nem árt meg, ha előtte elolvasom az előző húsz oldalnyi anyagot is, de ez egy kicsit nagy falatnak bizonyult. Az első nagyobb egységet (6 oldal) kivégeztem ugyan, de a második (GDP, tíz oldal) már nem fér bele a mai napba – megleszek nélküle. Egyébként csak az első részben összegyűlt (tömött sorokban) egy jó fél oldalnyi szó. Poén lesz megtanulni őket, a vizsgán jól jöhetnek… De akkor is hatalmas sikerélmény volt, hogy ugyan soronként volt ismeretlen szó, de ahogy azt kikerestem a szótárból, értettem az egészet. (Egy helyen volt idegen szerkezet, de azt jobbak se tudták elmagyarázni, csak egy A csoportos.) Most még talán összedobok valami gagyi Powerpoint bemutatót aláfestésnek, ha lesz energiám, meg átnézem a holnapi kanjikat.

És egész délután Asian Kung-fu Generation szól.