Minden éjjel az ufók eljönnek érted, és így szólnak: “te pufók! Elviszünk széknek!” Minden éjjel azt hiszed, hogy álmodsz, pedig csak az ufók szólítanak lá-á-bhoz…

A végén még megkérdezik: jó-e így vagy kell-e párna? Füstüveg mögött a mátka sikongat, közeledik a burához. Harci ladik, nagy kupac a fegyvertára. “A lábat ki kell fúrni” — elindul feléd a kurbli.

Senki nem moccan míg verik, benn a várban ötven fáklya.

Amorf Ördögök – Asztalos ufók

A harci ladikos rész egy kicsit megzavar, nem érzem, hogy kéne felosztani. Gondolom nagyjából sehogy, amennyi logika van a szövegben. Talán pont ezért tetszik… Plörkön került elő hasonló téma nemrég, amikor valaki (már nem emlékszem ki volt) megjegyezte, hogy nem állhatja az Arany virágcserép (Hoffmann) meg Átváltozás (Kafka) típusú írásokat, aztán később Ady is hasonló kijelentés áldozata lett. Nekem meg pont hogy tetszenek, valahogy mindnek van egy furcsa hangulata. Az Arany virágcserép és az Átváltozás esetén például abszurdan őrült, valahogy mint a fenti Amorf dalszöveg. Ady versei meg olyan vadul szabadok, hogy nem tud nem tetszeni (bár a saját felsőbbrendűség-tudata (ugye volt neki ilyen?) egy kicsit túlzott nekem, amennyire legalábbis emlékszem belőle az irodalmi tanulmányaimból…).

De legalább sikerült jól nem arról írni, amiről akartam, éspedig hogy mégse olyan durva ez, csak sok. Most megkaptuk (vagy inkább nagy nehezen kioperáltuk) a tanártól, hogy mire számítsunk a politika-közgáz vizsgán, és nem olyan sok (a politika része, a közgáz azért igencsak). Kicsit kutatni kell majd, de nem vészes. Szavakat kell majd tanulni, meg matekot, és akkor már csak a japán marad.