Nem látok előre. Egyáltalán. Nagyjából a saját dolgaimat meg tudom tervezni, de aztán mindig valaki belinkel egy Jobbikos videót (akár ők csinálták, akár csak az imperialista zsidó cigány német szuahéli cionista nagytőke provokációja) és elkezdek beleesni abba a fránya kétségbe. Nem tudok érvelni ellenük, az a szörnyű. Nem kóser, nem normális ez a szélsőségesség, de nem tudok rámutatni, hogy hol vannak a gyenge pontjai. Remélem csak, hogy marad valami az országból, amíg hazaérek, marad valami, ahova hazaérhetek… Azt látom csak, hogy rohad a társadalom, hogy a politika már szétrohadt, hogy a gazdaságról jó hír nem érkezik, és hódítanak a szélsőségek. Mi jön? Polgárháború? Nincs ki szembeszálljon a szélsőjobbal, a kommunisták nem tudnak már szembemenni velük más meg talán csak nem mer, vagy jól nem tud, a lényeg hogy ott vannak. És van támogatottságuk, mert valakik csak beszavazták őket a turulos pólójukkal az Európai Parlamentbe – csak aztán eszembe jut az egyik kedvenc PICSA idézetem, miszerint “hol a Szent Korona meg a Nagy Turul, mikor partiba vágnak háturul?” (Ostoba). Közben folyamatosan szembesülök vele, hogy a példának tekintett “nagy és fejlett demokráciákban” sem jobb a politikai helyzet, csak ott nem a szélsőségek a gond, hanem csak egyszerűen a mocsok. Nem akarom, hogy ilyen ocsmány társadalomban nőjenek fel a gyerekeim, ha lesznek valaha.