Most jön az a rész, hogy főzök magamnak egy teát, betolok egy Snickerst és nekiállok tanulni, úgy igazán. Mostantól úgy kell güriznünk, mintha legalábbis életünk utolsó öt percében akarnánk még valami maradandót alkotni – jövő héten japán töri vizsga, egy órában (nem egy másfél órás órában, hanem hatvan percben, mert “az elég”, úgy hogy egy 250 és egy 150 karakteres összefoglalást is kell írni a tananyagról, plusz még vizsgafeladatok is lesznek). Ugyanaznap előadást is tartok (kötelező jelleggel, sajnos), úgyhogy még azt is meg kéne írni, meg tanulni is kéne azért a mindennapi kanjikat meg a nyelvtant, hogy ne a vizsgák előtti utolsó hétben kelljen mindent. Meg van matek is, amiből már megkaptuk a gyakorló feladatsort. Bele kell adnom apait-anyait, ha be akarok jutni Oszakába… Ráadásként politika-közgáz tanárunk bejelentette, hogy akkor várna egy előadást és egy kisebb “szösszenetet” az országaink alkotmányával kapcsolatban. “Anyád hogy van?”

De legalább az időjárás még mindig a kedvenc őszies. (És belegondoltam, hogy most mennyi “hasznos tanulási időt” vesztegettem el erre a bejegyzésre…)