Anno nem tudom, melyik órán jött elő ez a fogalom (media literacy), de érdekes. Nagyjából annyit takar, legalábbis ahogy nekem a japán szövegből lejött, hogy ugyan a médiában élünk, de nem a médiából, vagyis nem hiszünk el mindent azonnal és fenntartás nélkül, hanem kritikával és lehetőség szerint objektívan figyeljük a médiát. Értünk hozzá, médiaműveltek (vigyázz, pdf) vagyunk.

Ilyen címszó alatt most reflektálnék (de utálom ezt a szót, nem vagyok én tükör) néhány hírre (ami meg ide nem fér be, idő hiányában (koncert), azok később), amit az utóbbi időben olvastam. Elsőként az vágott fejbe, hogy egy amerikai egyetem nem ad diplomát a kövér diákoknak. Ennyit a nagy amerikai demokráciáról. Az ilyenek miatt tényleg érdemes “tépni a szánkat”, mert ez felháborító. Mégis mi köze van a testsúlynak a tanulmányi eredményhez, a szakmai előmenetelhez? És főleg, mi köze van az egyetemnek ahhoz, hogy a diákja mennyire vigyáz a testére? Ha hetven lennék, azt mondanám, hogy arcpirító, így csak annyit, hogy csodálkozok, hogy az ilyen szabályozás elleni tüntetésről még nem jöttek hírek.

Még mindig Amerika, és ugyanaz a hírportál (ami viszont magyar), hogy botrányt csinálnak abból, hogy az Amerian Idol felfedezettje lesmárolta a billentyűst a Music Awards díjátadóján, koncert közben. A gond igazából, hogy azonos neműek… De kérlek? Ahol a buzik egy szál semmiben riszálják magukat a hat éves kiskölykök orra előtt a szivárványos felvonulásaikon, ne mondja nekem senki, hogy egy teljesen a hangulatba illő, “tüzes csók” egy este tizenegykor sugárzott műsorban milyen felháborító és hatalmas probléma. Láthatóan nem botránykeltés volt a célja, és undorító prüdériának tartom, hogy az “ABC csatorna számtalan kritikát kapott” emiatt. Az nem zavart senkit, hogy milyen volt egyáltalán a klip koreográfiája? Az nem vérlázító, hogy pórázon vonaglanak bőrszerkós táncosok? (Szerintem nem az, nagyon jól volt megcsinálva. Ilyen szempontból nagyjából a Rammstein az, ami már túl sok nekem.) Ezek szerint a pórázas aberrációk ilyen bemutatása még elfogadottabb “odaát”, mint hogy a koncert hevében megcsókolja a billentyűst. Könyörgöm. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok oda a buzulásért, de ennyi tolerancia igazán belefér. Ez Amerika? Hol vannak a hippik?