Mostanában egy kicsit el volt hanyagolva a fejem, mert nem volt naponta tíz percem se horgolgatni, pláne nem két órám mosni. Mert legalább annyi kell hozzá, és inkább több. Maga a raszta megmosása mennyiségtől és milyenségtől függ. Minél több van, annál több idő. A vastagság nem számít, pont hogy a kevés és vastag gyorsabban megvan, mert az idő nagyjából ugyanannyi szálanként. A sok vékonnyal, mint amilyen az enyém is, az a gond, hogy egyrészt sok van, vagyis sok helyen bolyhosodhat, ami ugyan mosásnál kit érdekel, de utána a helyrepofozó horgolás iszonyat hosszú idő. Plusz, mivel mindenhol van útban legalább három, nagyon nehéz jól megmosni a fejbőrt, ami pedig pont a lényeg lenne, hogy ne viszkessen, korpásodjon, egy idő után meg (ahogy mesélik) büdösödjön. Nagyjából annyi sampont lövök el ilyenkor egy hajmosásra, mint régebben négy-öt alatt, pedig akkor se volt épp rövid és egyszerű hajam. De ha már sikerült a mosás, amit ha nincs különösebb keringési rendellenesség, érdemes minél forróbb vízzel csinálni (nekem legalábbis mindig sokkal jobb kedvem lesz tőle, de más haszna is biztos van), akkor jön a java, a szárítás. Az én rasztáimban is iszonyatos mennyiségű víz beissza magát, és ebből annyira nem kényelmes ki-headbangelni. (A folytatásban kevésbé szalon- és/vagy nőképes példák is akadnak, óvatosan. Ne mondd, hogy nem szóltam.)

Hogy mennyi víz van egyben? Ötletem sincs, őszintén szólva. Miután egyszer erőteljesen kinyomkodtam belőlük a vizet még a zuhanyzóban, közelében sincs a szárazságnak. A külseje két-három perc alatt száraz – ez hasonlít ahhoz, hogy biciklizhetek tizen-akárhány percet is esőben, a raszták szigetelnek, a fejem alig ázik (bár tény, az esernyő azért jobb választás). Viszont a belseje… Ahogy folyamatosan fejem ki belőlük a vizet, kerestem egy hasonlatot, hogy mégis mennyi jön ki belőle egy körre, és teljesen reális hasonlat a férfiúi forrás megnyílása, de tőlem lehet más szóval is mondani. (Ejakuláció, magömlés, ami csak kell, vannak tartalom-releváns szavak is már a bejegyzésben, remélem sokan fognak ezekre a keresőkifejezésekre idetalálni.) Főleg mondjuk egy egész estés maraton alatt. Eleinte értelemszerűen nagyobb az adag, aztán fokozatosan csökken, ha apránként is. A hasonlat már azért is helytálló, mert ugye vastagság és hosszúság, ezeknek itt is nagy szerepe van. Vastagból nehéz kinyomni a vizet, mert a mélyébe issza magát, a hosszúból pedig csak mert hosszú. Cserébe mindkettőben sok, sok. A vastagból egyszerre sok, a hosszúból apránként, de sokáig. Az enyéimből, még az első két, relatíve rövid és vékony szálból is egy órán át tíz percenként tudtam igen emberes adagokat kifacsarni. Sok helyen mondják, hogy a samponnal vigyázni kell, de én direkt rákérdeztem anno amikor csináltattam, és azt mondták, hogy nem kell. Nem próbáltam sokszor, se sokfélével (nem kell kombinálni az iménti hasonlattal), az otthonról hozott WU2-t használom, és nincs vele baj. Mivel ilyen macerás és hosszú idő mosni, amíg lehet, halogatom. Körülbelül két hétig nekem egyáltalán nincs vele semmi gond mosás nélkül, pedig sportolok nem ritkán nem keveset (heti legalább háromszor legalább két-három óra aktívan), ergo beleizzadok (igaz, a raszta előnye, hogy mivel kevés szál, nagyon jól szellőzik), két hétig egyáltalán nem viszket (vagy legalábbis nem jobban, mint a szakállam alatt az állam), és szaga sincs. tapasztalatok alapján nagyjából egy hónapig. Hajszárítót is használok, meg a légkondi is “ruhaszárító” módban megy ilyenkor (ugye japánban mi más ha nem légkondi), de ez nem a lényeg. Zúgathatom itt a szomszédok örömére a hajszárítót maxon egy fél órán át, ha előtte nem facsartam ki belőle (a hajamból, nem a hajszárítóból) a víz javát, nem sokat ér. Viszont mindenképp érdemes, hogy kiszáradjon tökéletesen, meg ne rohadjon. (Ilyen irányú tapasztalataim nincsenek.) Ellenőrzésre én mondjuk egy tíz-tizenöt percig békén hagyom, aztán megnézem, hogy megnedvesedett-e (hoppá megint sikerült “vicces” szót használni) a végük. Ha igen, akkor még közel sincs vége (és ha nem, akkor se biztos). Persze nem dől össze a világ, ha nem csontszáraz minden szál, nem fog alig tapintható nyirkosságtól megrohadni, de azért jobb óvatosnak lenni, mint hogy utána muszáj legyen leborotválni a nem épp olcsó hajszerkezetet. Saját rasztamosási tapasztalataimról ennyit. Ha kérdés van, alant kommentben. Végül még egyszer azért leírnám a lényeget: mese, hogy rasztát nem lehet mosni. A rasztát lehet, és ahogy olvastam több helyütt, kell mosni. Bár tőlem hagyhatja mindenki pöceszagúvá rohadni a sajátját, én inkább megmosom, és nahát, még mindig megvan. És ezen nem tervezek változtatni még úgy egy évig.