Az utóbbi egy hétben volt egy nagy ijedtségem. Többször is mentem a kampusz közelében lévő kombinibe, tejért, kenyérét, hasonlókért (lusta vagyok egyszerűen messzebbre menni, főleg hogy annyival nem drágább), és nem találtam Snickerst. Ami még rosszabb, hogy az egyetemi Co-opban se volt, pedig ott is kétszer néztem. Igencsak pánikba estem, merthát csak a kedvenc csokim, és kár lenne, ha egyszercsak kivonulnának a japán piacról vagy tudomisén. Szerencsére félelmem alaptalannak bizonyult (amint az racionálisan várható volt), és tegnap este már tudtam magamnak venni. Gyorsan be is spájzoltam a hűtőbe pár szeletet, nehogy megint elvonási tünetekkel kelljen számolnom.

Más bár hasonló téma, hogy most ahogy hazaértem suliból (ez a törióra egyre durvább kínszenvedés, mondanám, hogy legközelebb viszek magamnak valami irodalmat olvasni, mert így elviselhetetlen, de sajnos következő órán a könyvben nem szereplő, de a vizsgában számonkérésre kerülő dolgot fog magyarázni (meg kell hagyni, rendes tőle, hogy szólt előre), úgyhogy jegyzetelni kell), szóval most ahogy hazaértem suliból, csak az jutott eszembe, hogy csinálok egy “ötórai” teát, amiről pedig hogy ahhoz milyen jól esne egy kakaós csiga. Pedig ha jól gondolom, van vagy másfél éve, hogy utoljára szerencsém volt hozzá (nem tudom, hogy nyáron, amikor hazamentem, ettem-e), és most még karácsonyig biztos nem is lesz…