Eleve rosszul indult. Sokan voltak a buszon, amivel vasárnap este mentem Budapestre (17:40-es amúgy), de szerencsére azért minden csomagom befért. Aztán felszálltam és jött a vicces párbeszéd, amit még decemberben hazafelé játszottam el egyszer a sofőrrel, és akkor működött. (Kulcsszó: akkor.) “Csak külföldi diákom van, elfogadja?” (Természetesen csak a bevándorlókártyám volt nálam, ellenőrzés esetére, de ellenőr legyen a talpán aki megmondja, mi az.) A vége az lett, hogy diákáron ültem jegy nélkül – amit aztán az ellenőr nem értékelt. (Ilyen az én szerencsém.) Persze utána a sofőr is azt mondta, hogy nincs gáz, meg elkértem egy ismerőstől a jegyét volt is jegyem, csak nem találtam arra az esetre, ha mégis jönnének a behajtók (hatezeré’, höh). Utána kipotyáztam kibumliztam BKV-val Budaörsre bátyámékhoz. Közben a Stadionoktól a Blaháig a buszon egy cigánygyerekkel beszélgettem, aki nagyon nagy füvesnek állította be magát (“tizenöt centis dzsók”, satöbbi), csak valamiért valami Bob Merlint emlegetett folyton (nekem is beletelt vagy három említésbe mire leesett, hogy kiről beszél).
Miért nem volt jó utazni?
Jetlag
I’m here. I just woke up. It would be normal for home, but there’s eight hours of time difference, meaning it’s way past 3 pm already. And i can’t say i’m all cheery about that, becaue i wanted to study now. I have roughly three chapters of kanji homework to do, which is not all that difficult, but i want to take my time and review at least some of the last trimester. I also wanted to go shopping for food, because naturally after this much of ingredients, except for meat (frozen), lettuce (didn’t rot, to my greatest surprise) and olives (unopened) and the tons of various spices i had or brought from home. (Now that i wrote it down, this seems to be enough for one or two lunch.) Naturally i also have a reason, other than being jetlagged and hardly have slept any for the past three days, for waking up so late, that is that i went to bed at three (ante meridiem). We were talking, chatting, jabbering, catching up and stuff. And of course today, when i’m finally here, the sun’s not shining, and i managed not to wake up on my phone alarm (it’s still the same from the home freshmen camp, shouted by Vestator), which is quite loud, so to say. I don’t know if i woke up, walked across my luggages to my phone in the other end of the room (that would be the point, so that i couldn’t stop it quick enough and i’d wake up), or just my sleep was so deep that i didn’t bother. Whatever, now’s the time to activate myself with a coffee (it smells so similar to my mom’s) and “breakfast”. And study. Really.
Indulás
Elkezdődött egy új év. Elég másnaposan, de el. Azóta is történt egy s más. Voltam takarítani a buli maradványait, meg kárfelmérni – komolyan felmerült bennem, hogy “elegem van” és a házat tovább már ne rombolja senki. Vagy legalább nekem ne legyen közöm hozzá. Játszottam szüleimmel két este is Scrabble-t, egyiket nyertem, másikban döntetlenre jött ki – a megmaradt betűk levonása előtt mindhárman 201 ponton álltunk (ilyet se láttam még). Ma voltam templomban – majd’ elaludtam, pedig ezúttal igazán lélekhez szóló volt a téma, csak éjszaka nem tudtam elaludni… Aztán fordítottam édesanyámnak a curry-receptet, ami ugyan egy kicsit hígabbra sikerült a kelleténél (a curry, nem a recept), de az íze a helyén volt – meg aztán hoztam nekik eleget (azt hiszem) egy évre is. Szenvedtem azzal, hogy nem működik egy oldalon a JavaScript-féle document.write
, de szolid fél óra Guglizás és vad try-catch
debugolás után kiderült, hogy ha a MIME application/xhtml+xml
(aminek amúgy az XHTML specifikáció szerint lennie érdemes), akkor ilyet nem lehet. Erről persze nekem nem szólt senki. Most már tudom. Közben égetek egy dévédét vezeték nélküli hálózaton át (bátor), ami ráadásul valószínűleg fölösleges – hiába szeretem a Cowboy Bebopot, nagyon, nem hiszem, hogy lesz keretem megint (sokadjára) megnézni. Inkább már Samurai Champloo, hogy legyen valami új is. Bár lesz Skins negyedik évad, csak hogy egy újabbat említsek… Meg vár rám ma pár óra zötyögés a Volán és a BKV járatain, majd holnap hajnalban egy taxi a reptérre, hogy utána ottani idő szerint kedd délelőtt megérkezzek Tokióba. Persze ismét feltéve, hogy az oroszok nem robbantják alánk a Cár Bombát valahol Szibéria fölött. Egyszer meg majd 2009-es évösszefoglalót is írok, vagy nem. De még ma ki kéne végeznem a Semmi művészetet Esterházy-tól, hogy ne kelljen vinnem még egy könyvet.
Új év
Először is mindenkinek boldog új évet! Meg jót! Legalábbis jobbat, mint ahogy nekem kezdődött… A szilveszteri buli maradjunk annyiban, hogy nem olyan volt, ahogy a Krisztus utáni kétezer és tizedik évet kezdeni akartam. Eredetileg úgy volt hogy mindenki viszi amit fogyaszt és azt fogyasztja, így számoltam én is (bár tagadhatatlan, hogy még így is túlméreteztem egy nullahetes királyi vízzel, ugyan tonikkal ittam). Ehhez képest egy Vilmos kötelező közfogyasztássá vált és érkezett egy nagy martinisüvegnyi házipálesz. Ebből következően így este fél hétkor is másnapos vagyok még, méghozzá nem kicsit. Azt hiszem, ez rekord, hogy idáig tart. Ráadásul, még azt a kevés vizet (gondolom azt, bár nem lennék meglepve, ha pia maradt volna a gyomromban) is kihánytam amit meg tudtam inni. Hurrá. Cserébe most már egy kicsit jobban. Szép kezdése az új évnek, mondhatom.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音七大陸最高峰チャレンジ