Reggel fölkeltem. Korán. Nem Biblia, nehogy azt hidd. Korán. Volt fél hét, amikor elkezdett csiporogni a telefonom. Mintha nem is ugyanez a nap lett volna – igaz, azóta tényleg naptárilag már egy másik nap van. De valahogy még mindig nem holnap, sajnálom. Negyed nyolckor már sikerült összeszednem annyira magam, hogy a bögrémből egyek gabonapelyhet (a szokásos küblim Olgánál, pörköltöt adtam), borotválkozni viszont kávé után se volt erőm, de még így is én voltam az első a csapatból. Aztán főnökasszony kivételével mind, és indultunk is. Kichijojiban egy McDonald’sban reggeliztek – engem ugye ez már nem érint. Aztán indultunk is a próbaterembe, ahol főnökasszony érkezéséig (egy órát kábé) mindenki gyakorolta, amit kell. És kell, mert az elektromos gitárt még szokni kell – igaz, legalább Stratocaster meg Telecaster gitárokat adtak, élmény olyan cuccon játszani, amire még sokáig nem telne. Miután főnökasszony megérkezett, kiosztotta a Yell kottáit, hát nem egyszerű, nyakatekert kevert akkordok az ötödik fret magasságától. De legalább a refrén csak power chord, ment is egyből (bár van benne egy furcsa ritmusú rész, de a zongorát követve az is megvan). Miután lejárt az időnk, mentem két hangszerboltba gitárt nézni, de nem volt túl nagy a választék – aztán meg főnökasszonnyal shoppingolni. A vége az lett, hogy ő csak egy kesztyűt vett, mi srácok meg… Nekem egy laza pulcsi jutott, a többieknek több is. Ebédre kaitenes boltban ettünk szusit, ami úgy néz ki hogy egy szalagon mennek körbe a szusik, egy tányéron kettő-három, leveszed, megeszed, és utólag a tányér színkódja alapján fizetsz. Figyeltem, hogy ezer jen alatt maradjak. Miután hazaértem, még mentem kondiba is, ahol ismét elszörnyülködtem borzasztó teljesítményemen – a harmadik kört már nem bírtam, pedig csak egy fokkal nehezebb súlyokkal dolgoztam. Hajat is mostam, azóta is szárad, éjfélkor bedobtam a mosnivalót (az új pulcsit is, mert nagyon bolt-szaga volt — rím) (rossz lakótárs vagyok?) és még el kéne ugranom boltba, mert nincs elég tejem a vacsorához és a reggelihez is. Meg Sesam linkelt egy Neil Gaiman írást, elolvastam, hangulatos, de nem tudott annyira megragadni.