Ma reggel fölkeltem a koreai hotelben, összepakoltam minden cuccomat és nekilódultam utoljára Musashisakai felé. Ott buszra váltottam, és rövid séta után megérkeztem a templomba, ahol hosszú ideig valószínűleg ez lesz az utolsó látogatásom. Onnan egy Starbucks és McDonald’s kitérő után (álmosság és éhség problémáinak globalizált megoldása) vonatra szálltam, majd át és megint át, majd megint át, és le, és bumm így lett a Chocapic megérkeztem Shiga Hikone városába (Shiga a megye, Hikone a város). Becsekkoltam a hotelbe, ahol tudatosult bennem, hogy hatalmas ésszel bedobozoltam az egyetemtől kapott papírokat, úgyhogy holnap majd elsétálok odáig, és kiderítem, mi s hogy. Ma is ez volt a terv, mármint hogy legalább a koliig elsétálok, de nem jött össze. Út közben találtam egy szimpatikus kis kávézót, ahol egy kedves nő a teljes személyzet, ki is próbáltam, milyen kávén fogok élni négy évig (ha nem akarok minden alkalommal a tóparti Starbucksba menni). És ha már ott voltam egye fene, ettem egy szendvicset is. Finom volt, de kábé öt perc séta után, pont mikor kezdtem közelíteni a kolihoz, olyan aprófosás bélmozgás tört rám, hogy örültem hogy sikerült visszaérni a hotelbe minden gond nélkül. De még mindig csak este hét, úgyhogy lehet, még egyszer kiugrok valahova. (Jegyzettömbbe, mert még nem kértem el a vezeték nélküli net kulcsát.)

Menet közben szereztem hálózati kulcsot, de nem tud kapcsolódni normálisan, úgyhogy inkább használom a vezetékest, merthogy az is van. Meg elolvastam az Evangelion manga első kötetét, merthogy van itt mangakönyvtár is, a hotelben.