A mostani időszakban a következők valamelyike: vagy JLC-őszi színvonalú japán nyelvi feladatokat megoldani, esetleg “fogalmazást” írni hasonló színvonalon vagy egy fogalmazásba a javításokat átvezetni, vagy könyvelés gyakorlás címszó alatt megadott számokat megadott formátumban megadott cellákba beírni, de még a legszívósabb is csak annyi, hogy egy pdf-fileból kimásolni a szöveget és az ott látható módon megformázni.

A japános fajta igazából nem tud érdekelni, mert hiába harangozta (így belelátva a dologba igen nagy arccal) a tanárnő, hogy milyen szörnyű nehéz is ez a kurzus, nem az. Persze majd amikor minden más tárgyból is jönnek a tesztek (a marketingtől vagy a könyveléstől, hiába tudom miről van szó azért rámjön a csuklás), nyilván ő is bekeményít és nyolcszáz karakter helyett háromezret kell neki írni holnaputánra, mert ez ugye egyetem és akkor lehetünk “jófejek”. Ami viszont itt (is) bosszant, amikor totál nem értik meg a (szerintem) teljesen értelmes japán mondataimat, és/vagy teljesen más jelentésűekre cserélik le az én gondosan kiszótárazott szavaimat – okát nem tudom, de hagyom a fenébe, kijavítom ahogy írja, tudván hogy szóban vagy írásban legközelebb is inkább “シリーズ”-nek mint “ドラマ”-nak fogom nevezni a Firefly-t. Csak. (Bár ha tud valaki olyan szót az ilyen sorozatra ami nem jelent szappanoperát egyben…)

A pdf-word házit meg mihelyt megláttam mentem pdf-szerkesztőt keresni, de nem találtam olyat, amivel gyorsan, egyszerűen és kényelmesen tudom kitörölni a kommenteket a dokumentumból. Marad a jódiák-módszer.