Tegnap voltam egy király koncerten, de nem volt ingyen. A koncert maga fantasztikus volt, de.

Először is, eddigi japán koncert-tapasztalataim alapján nem számítottam igazán durva bulira, csak annyira, hogy a háttérben állva bólogatok a ritmikus zúzásra. Épp ezért szandálban mentem. Ezzel jött az első veszteség: több lábujjamon töredezettségmentesíteni kéne a körmöt, mármint ami megmaradt belőle. Merthogy a buli sokkal vadabb lett, mint gondoltam, lényegében a másfél órát végigpogóztam. Ami még jobban meglepett, hogy a japánok partnerek voltak ebben.

Ebből pedig következett a második “veszteség”: hatalmas mennyiségű energia. Amikor végetért a buli, alig tudtam már mozogni, ma pedig majd’ belehaltam, amikor lementem a kondiba, és a szokásos súlyokkal elkezdtem dolgozni. Reggel konkrétan a járástól fájtam mindenhol, a nyakam nem lep meg, hiszen nem sajnáltam a headbangelést, de hogy a többi… Azért dolgoztam egy jó fél órát a kondiban, aztán futottam két kilométert nagy nehezen, volt módom aztán pihegni a két fergetegesen érdekes angolórán…

A vad buliból következett még egy veszteség: a fejhallgatóm. A nyakamban volt ugyanis, és nem bírta a gyűrődést: egyszerűen kettétört. Könnyes búcsút vettem tőle, jópár évig szolgált hűségesen – de nem lett nagy változás, mert ugyan ma suliban is kénytelen voltam az iPodhoz kapott vacak fülest hallgatni, suli után első utam a Beishia elektronikai részlegére vezetett, ahol azonnal találtam egy ugyanolyan fejhallgatót (Sony MDR-XD100).

Az utolsó veszteség az egyértelmű financiális dolog. Az egy, hogy 6500 jen volt a belépő, ha annyi, hát annyi. Viszont. Odafelé természetesen a kelet-európai módszerrel utaztam (köznyelven szólva potyáztam), de visszafelé lelkiismeretesen megvettem a jegyet, végig. Erre Maibarán (utolsó átszállás, lett volna) közölték, hogy sajnos már elment az utolsó vonat, köszönik, hogy igénybe vettem a szolgáltatásukat. Majd’ háromezer jenembe fájt hazataxizni, de ezt még lepotyázom a JR-on, az fix – tudom, hogy még így is többezer jenes pluszban vagyok, de akkor is. Megjegyzem, a másik irányba (Oszaka-Kiotó felől) éjfél utánig járnak a vonatok.

Nem épp veszteség, de hogy odaérjek a koncertre ellógtam az utolsó matekot. Így legalább értelmesebben telt, mintha még mindig másodfokú függvényeket kéne elemeznem (deriválással). Hivatalosan útlevéllel kapcsolatos ügyintézés jött közbe.

Ettől függetlenül, szerintem megérte, nagyon jó buli volt.