Feltűnt valakinek mennyire hasonlít a Rammstein Dalai Lama című száma a Goethe Tündérkirályára?

A japánoknak nincs szavuk a stréberre. (Az viccesebb, hogy ez német szó, vagyis nekünk se volt.) Van 要領 (youryou), aminek a tanárunk szerint lehet olyan jelentésárnyalata is, de akkor se az igazi, egyértelműen negatív értelmű stréber. A stréber azon sok esetek egyike, amikor az ember nem tudja igazán jól megragadni, mi a baj vele (a stréberséggel), csak érzi, hogy ez nem jó. A pénteki első órákon például ilyenekről is olvasunk. De hogy katakanával írják a strébert, az egy kicsit sok. Nem sokkal előtte a filippínó lány esetenként hihetetlen stréberségét látva jött a késztetés, hogy találjak erre egy japán szót. Csakhogy a japánoknak erre láthatóan ideájuk sincsen – hiszen aki szorgosan dolgozik, az csak jó lehet. Nem? A lényeg, hogy nem találtam szót, úgyhogy csináltam egyet. 学虫 (gakuchuu). Van ugyanis olyan, hogy könyvmoly, és bár japánul nem moly, de bogár. És van másnak is bogara, úgyhogy miért ne lehetne a tanulásnak is.

Még mindig japán nyelv, de más, hogy a vizekre milyen érdekes szavaik vannak. (Meg úgy egyáltalán, a japánok mintha tagadnák, hogy a nyelv fejlődik, hülyének néznek, ha egyértelműen rokon szavak rokonságára mutatok rá. A nevek is ilyenek.) Egyrészt, külön szavuk van a hideg és a forró vízre (水 és 湯). Ami meglep, hogy a sós vízre nem találok szót, de akár lehet is. A 水 (mizu) ugyanis szerintem inkább édes vizet jelentett eredetileg, vagy kellett lenie külön szónak a sósra, mert míg a tenger 海 (umi), addig a tó 湖 (mizuumi), azaz olvasat alapján szó szerint víztenger. Ha nem volt ilyen elkülönítés, akkor egyszerűen nem látom az olvasat értelmét.