A japánok, legalábbis a tanárok nagyon szeretnek ilyenekről beszélni (vagy csak diákokkal nem tudnak másról), úgyhogy igen gyakran kérdezik meg tőlem, hogy minek jöttem Japánba és mi leszek ha nagy leszek.

Japánba azért jöttem, mert olvastam SeSam blogján az ösztöndíjról, megtetszett, és ki akartam próbálni. A kipróbáláson aztán most már túl vagyok, elsőéves egyetemistaként Kiotó és Nagoya között félúton. Ez az első félév egyszerűen nevetséges, de tudom, hogy később lesz rosszabb. Most szakmai tárgyunk egy, azaz egy darab van (könyvelés), a többi vagy nyelv, vagy értelmetlen “alapozó” órák, amiken főleg az egyetem történetéről és hasonló végtelenül érdekes dolgokról hallunk, vagy szabadon választható tárgyak.

De ebbe most nem akarok belemenni. A kérdés sokkal inkább, hogy az órára járáson kívül mivel akarom eltölteni ezt a négy (már csak három és fél, hoppá) évet. A zeneklubban ott vagyok, és ez jó.

Szeretnék megtanulni vitorlázni, motort és valami repülőfélét (repülőgép, helikopter, űrhajó) vezetni (a motortól nem tartok, de még egy egymotoros kisrepülő jogsira is rámenne szerintem a gatyám), meg egyetemre járni még sokat. Informatika, nyelvészet, (archeológia).