Ma fölkeltem reggel. Vagy inkább délelőtt. Kiraktam az ágyneműmet száradni, mert szokás szerint Bajkál-tónyi vizet kiizzadtam magamból az éjszaka. Aztán nekiálltam beadandót írni. Aztán írtam, és írtam, és pofozgattam és toldozgattam, de sehogy nem akart gyarapodni a betűk száma. Legalábbis nem olyan mértékben, ahogy kellett volna. De azért szolid négy órányi szenvedés alatt sikerült összehozni kétezernyolcszáz karaktert, amit már elégnek ítéltem. Aztán mentem suliba, többek között azzal a naiv szándékkal, hogy megcsináljam az Excel házit is és ezzel letudjam a beadandók sorát, hogy már tudjak készülni végre a tényleges vizsgáimra is, mert azért azok is vannak, még egy páran, de nem jött össze. Egy óra alatt nem sikerült befejezni az Excelt, többek között olyan okból, hogy több helyen is hetven soros adattáblákat kézzel kellett a pdf file-ból átmásolni. Meg azért az se tegnap volt, amikor én utoljára ilyen agyon-függvényezett Excellel szórakoztam (az info érettségin, három éve). Úgyhogy a vége megmaradt, plusz a beadandókat se volt már módom így kinyomtatni. Majd holnap matek vizsga előtt egy kicsit előbb megyek be és letudom amit letudhatok… De azért ennyiből is sikerült nullára, hal áll halál közeli állapotba fáradnom. Ezen ugyan ideiglenesen segített a vacsorám, de csak remélni tudom, hogy még ma este be tudom fejezni az Excelt, hogy holnapra már csak a matek maradjon…