Oh, de vártam már. A vizsgaidőszak közepén aztán egyszer nézem a postaládámat, és tararadám, ott figyelt a doboza egy amazonos csomagban. Aztán véget ért a vizsgaidőszak, és onnantól nagyjából csak játszottam. Amióta tokiói életemnek és ezzel az egész éjszakás DotA meccseknek vége lett, csak neteztem, sorozatokat néztem és kódoltam a gépen, mást nem igazán. De most.
A StarCraft 2 egy élmény. Természetesen nem tökéletes, olyan nincs, de néhány kivétellel pont olyan, mint az első, és ez jó. Élmény, jó játék, és szerintem kellemes zárása három év várakozásnak.
A leglátványosabb egyértelműen a grafika. Immár háromdében, sok csili-vili effekttel lehet élvezni a Koprulu szektor három fajának csatározásait. Öh, és ezzel úgy gondolom, vége is a felsorolásnak. Új egységeken és pár apróbb játékmenetbeli változáson kívül ugyanis semmi eltérés nincs. A történet jó, bár a Wings of Liberty csak a terran kampányt öleli fel, a protoss (bár azt azért ide is becsempészték) és zerg folytatások majd később érkeznek. Ettől függetlenül persze multiban és/vagy gép ellen mindhárom faj játszható.
De persze semmi nem tökéletes, és sokan csalódásként könyvelik el a StarCraft 2-t. Először is, szép, szép, de annyira nem rendkívüli. Emlékszem még a régi gépemen otthon volt egy stratégiai játék, már nem emlékszem mi, de ennek már vagy öt éve, ami nézett ki ugyanígy és nem volt ekkora gépigénye. Sehol. Persze biztos ez is olyan lesz, mint a WarCraft 3, ami még majd’ tíz évvel a megjelenése után is még jól néz ki, pedig. Az viszont valahol vicces, hogy ilyen gépigény mellett még mindig nem lehet szabadon forgatni a kamerát.
Másodszor, az első részhez képest a grafikán és az új egységeken kívül semmit nem adtak a játékmenethez. Az szép és jó, hogy a munkások maguktól is odatalálnak a kristályokhoz és a zerg szmötyi tudja önmagát építeni (tumorok), de a formációtartás például hol van? Komolyan olyan nagy ügy megoldani, hogy ha egy ötven fős osztagot (benne repülők, tankok, motorok, gyalogosok stb) egyszerre küldök az ellenre, akkor ne szakadjanak szét (repülők keresztül a hegyek fölött, egyenesen a légvédelembe, motorok előre gyorsan, bele a nehézgyalogságba…), hanem együtt menjenek? Biztos véletlenül jelöltem ki úgy őket. Persze meg lehet egy ötven részes attack-move utasítássorozattal oldani, de azért csak egyszerűbb lenne.
Ami sokat változott, az a játék eggyel külsőbb rétege. A kampányban küldetések között point-and-click-esen lehet kalandozni a történet szerinti aktuális főhadiszállásunkon. Meg újra és újra meg lehet csinálni a már kivégzett küldetéseket, bizonyos dolgokra odafigyelve lehet “achievmenteket” szerezni, amiknek ugyan nem igazán tudom, mi értelme van, de izgalmas. A küldetések közben levadászott tárgyakkal pedig újabb találmányokat, a szerzett pénzzel pedig fegyverzet fejlesztéseket vagy zsoldosokat lehet szerezni.
A multit még nem próbáltam ki, mert (és ez gáz) jelenleg úgy tűnik, hogy nem lehet régiók között játszani, az én játékom meg ugye Délkelet-Ázsia, míg akikkel játszanék európaiak. Remélem ez később kinyílik, vagy tévedek. Ami ismét csak gáz, hogy nincs lan játékra lehetőség. Na ne szórakozzunk már. A StarCraft sikerének talán a kulcsa volt, hogy egy cédével nyolc spawn játékot is lehetett telepíteni és kész is volt a lan-party. Most meg akkor csak battle.net? Ráadásul régióba zárva? Ne…
A StarCraft 2 egy jó játék. Most épp azzal szórakozok, hogy megcsinálom az összes achievmentet, utána pedig majd megpróbálom újra a kampányt nehezebb fokozatokon is (ami részben kell az achievmentekhez). E mellett gyakorlok gép ellen, protossal és terrannal “very hard” fokozaton kezd csak izgalmas lenni, zerggel viszont még egy szimpla “hard” is gondot okoz (ergo főleg azt gyakorlom). Ami viszont kérdés, hogy így hogy nincs lan és egyelőre nem tudok az otthoniakkal játszani battle.net-en se, mi lesz miután végeztem. Mert ítéletnapig a gép ellen játszani nem menő. Plusz mint a WarCraft példája mutatta anno, egy idő után már csak nem is kihívás.
(Picsogós lett a poszt, de attól még bejött a játék, végül is csak egy hete folyamatosan játszok vele, tényleg nagyjából folyamatosan, ez is mutatja, hogy minden hibája ellenére leköt és szórakoztat. Még ha néha le is fagy vagy verem a fejem a falba az achievmentek miatt.)
