Tegnap nem volt netem. Okát nem tudom, a lényeg, hogy este kikapcsoltam a gépet és még volt, reggel meg be és már nem. Aztán ma fordítva ugyanez. A lényeg, hogy mentem szokás szerint kondiba és futni, aztán épp a fekvenyomó padon… fekvenyomtam, amikor jött egy japán srác, hogy ő akkor most zárná a tornaépületet. “Mondom wtf.” Úgyhogy elbaktattam vele a kapuig, aláírtam a papírt, hogy nálam van a kulcs, és vissza. Út közben beszélgettünk pár mondatot – még mindig nagyon poén, hogy láthatóan felsőbbévesek is keigoban (udvariasan) beszélnek hozzám, pedig többségüknél még csak vénebb se vagyok. Főleg a klubos ivászatokon vicces ez, mivel ott a csoportos koccintásnál figyelni kell olyanokra, hogy ha senpaial koccintasz, a te poharad legyen lejjebb. És akkor kiderül, hogy harmadévesek is azt hiszik rám, hogy senpai vagyok.

Ezen kívül a tegnapi nap nagy eredménye, hogy a szokásos négy kilométert húsz percen belül futottam.